A kihirdetett válsághelyzet és az ebből következő kényszerű "lakásfogság" minden korosztályra hatással van, kicsiknek és nagyoknak egyaránt fokozottan oda kell figyelniük a mentális egészségükre. A középiskolás korosztály, bár sok tekintetben önállóbb, bizonyos szempontból sokkal veszélyeztetettebb is: ugyanúgy ömlenek rájuk a hírek a médiából, a mindennapjaikat az otthoni rendkívüli helyzet mellett az is beárnyékolja, hogy a közösségi médiának nincs olyan szeglete, ami ne a vírusról szólna - még a mémek és viccoldalak is ezen pörögnek. Pokoli nehéz megküzdeni azzal is, hogy ők már nem kisgyerekek, akik a szülőt mindenhatónak és sebezhetetlennek látják, de eszközeik és lehetőségeik még nagyon messze vannak a felnőttekétől.

Most a középiskolásoknak ajánlok öt könyvet, melyek közös jellemzője a humor és a szatirikus elemek, hősei esendőek és szerethetőek, és nem mellesleg, az ajánlott olvasmányok nagyobb része feltehetően megvan otthon, vagy letölthető valahonnan. Mind az öt könyv közös tulajdonsága az is, hogy hősei feltalálják magukat a nehéz körülmények között is, és nem hagyják, hogy a kétségbeesés úrrá legyen rajtuk. Legalábbis nem örökre. A könyvek ugyan nem a klasszikus ifjúsági regények köréből kerülnek ki, de nem okoznak csalódást az olvasóiknak.

Mark Watney asztronauta egyike az első, Marsra lépő embereknek, egy váratlan porvihar azonban elszakítja a csapat többi tagjától, és mire feleszmél, kiderül, hogy teljesen egyedül maradt a bolygón. Nem tud kommunikálni a Földdel, nincsenek felhalmozott készletei, és nincs mivel hazaindulnia. A valamivel több, mint 350 oldalas A marsi gyakorlatilag letehetetlen, lépésről lépésre követjük végig azt, ahogy Mark megpróbálja szinte a semmiből fenntartani magát, felvenni a kapcsolatot a Földdel, és minden egyes napon élet-halál kérdésekben hoz meg döntéseket. Nem mellesleg a könyv határozottan kedvet csinál ahhoz, hogy mélyebben megismerkedjünk a természettudományokkal. És ez nem vicc.

"Számukra egy berendezés meghibásodása rettenetes dolog. Számomra »kedd«." (Fumax, 2015. 358 oldal)

A tizenöt éves Ábel még szinte gyerek, amikor az apja fizetség ellenében erdőpásztornak szegődteti a Hargitára. Ábel egyik napról a másikra egyedül marad a kényszerű magányban, fent a "rengetegben" először csak állatok a társai (két tyúk, egy kecske, egy macska és egy talált kutya), de amint az emberek is megjelennek körülötte, Ábel gondjai csak fokozódnak. Egy kereskedő becsapja, majd egy csendőrt ültetnek a nyakára, és Ábelnek minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy teljesítse a feladatát és megőrizze a méltóságát és emberségét minden helyzetben.

"Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt." (Helikon, 2019. 258 oldal)

Nehéz lenne csupán egy olyan regényt választani a magyar- és világirodalomból, ami életre szóló élményt adva mutatja be a háború és az egymás elleni harc értelmetlenségét, de a képzeletbeli toplistán Švejk, a derék katona dobogós helyen áll. A sörök nagy barátja voltaképpen semmi mást nem szeretne, mint élni a maga megszokott, csendes életét, de a világtörténelem közbeszól, és Švejk kénytelen bevonulni a Monarchia hadseregébe. A csetlő-botló hajdani kutyakereskedő szemén keresztül nézve gúnyolnivaló minden erőszakos hatalom, kacagtatóak az értelmetlen parancsok és hirtelen a hülyeség tűnik az egyetlen méltó és elfogadható állapotnak.

"Vérszomjas pillantást vetett Švejkre, majd ráförmedt:
– Ne bámuljon olyan hülyén.
– Sajnos, ezen nem tudok segíteni – felelte Švejk rendkívül komolyan –, a katonaságtól hülyeség miatt kiszuperáltak, és egy különbizottság hivatalosan hülyének nyilvánított. Én, kérem, hivatalos hülye vagyok." (Ciceró, 2010. 894 oldal)

Régóta hiszek abban, hogy nincs olyan nehézség, amire Rejtő Jenő ne lenne megoldás, vagy legalábbis átmeneti figyelemelterelés. (Repülőgépre fel se szállok egy Rejtő-könyv nélkül.) Tulajdonképpen bármelyik könyve megfelelő arra, hogy a középiskolás korosztály elkezdje a vele való ismerkedést, de ha már otthonainkban kell maradnunk, a legaktuálisabb most a Vesztegzár a Grand Hotelben. Bubópestis-járvány terjedése ürügyén zárják össze egy szállodába mindenféle nemzet képviselőit, ártatlanokat és csalókat egyaránt, miközben a valódi cél egy titkos dokumentum megszerzése. Biztos vagyok abban, hogy aki egyszer beoltja magát a Rejtő-könyvek iránti rajongással, az más szemüvegen keresztül nézi onnantól kezdve élete eseményeit, a legjobb tehát, ha ezt már most elkezdjük.

"A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy »mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj«, nyomban kitör a pánik." (Csengőkert, 2014. 158 oldal)

Arthur Dentre rájár a rúd: a háza egy tervezett útépítés útjában áll, és vele szemben buldózerek várják, hogy ezt a házat a földdel egyenlővé tegyék. Miközben minden erejét latba veti, hogy megmásítsa az építésvezető elhatározását, váratlanul megjelenik barátja, Ford Prefect, és - mint kiderül, az utolsó pillanatban - elmenekíti mindkettejüket a Földről, amit a vogon flotta néhány másodpercen belül megsemmisít. A Galaxis útikalauz stopposoknak kultkönyv, ami a meghökkentő kezdet után csak még képtelenebb fordulatokat vesz, és nem mondhatjuk, hogy ezzel sokban különbözne a valódi élettől.

"– Tudja – Arthur elmélázott –, azért ez sok mindent megmagyaráz. Nekem például egész életemben volt egy különös, megmagyarázhatatlan érzésem, hogy történik valami a világban, valami nagy, sőt baljós, csak éppen senki se hajlandó megmondani, hogy mi.
– Nem – mondta az öregember –, ez csak a normális paranoia. Mindnyájunknak van a világegyetemben." (Gabo, 2005. 260 oldal)

Ti milyen könyvekkel zökkentenétek ki a középiskolásokat a mostani helyzetből? Írjátok meg itt kommentben, vagy a Facebookon!

Néhány napja ajánlottam öt könyvet felső tagozatosok számára, amik segítik legyőzni a félelmeiket ebben a mostani, rendkívül nehéz és szokatlan helyzetben. Az alsósok esetében ugyanolyan fontosnak tartom azt, hogy közös olvasmányélményekkel könnyítsünk a napokon, akár felolvasva, akár együtt olvasva a nekik szóló regényeket. A félelmeken azonban néha nem csak az segít, ha racionálisan szemléljük őket és tudatosan igyekszünk megérteni a természetüket, hanem az is, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a sok nehézség mellett az életnek mindig van jó oldala, szépsége, és néha nem kell mást tennünk, csak csendben megvárni, amíg a rossz idők elmúlnak Öt igazi "feel-good" könyvet ajánlok most alsósoknak, amiből optimizmust és derűlátást meríthetnek, amik szereplői századokon át integetnek nekünk el nem évülő üzeneteikkel.

112 éve töretlen népszerűségnek örvend Anne otthonra találásának története, aki árva kislányként érkezik a kanadai falucskába, Avonlea-be, hogy ház körüli segítség legyen a savanyú és magának való testvérpárnak, Marilla és Matthew Cumbertnek. Anne őszintesége, lefegyverző kedvessége és életöröme nem fakul az évtizedek múlásával, Avonlea a béke és biztoság szimbólumává vált. Biztosan állíthatom, hogy ez az egyik legmegfelelőbb könyvsorozat arra, hogy lelassuljunk és felfedezzük a mélyen bennünk megbújó optimizmust. Anne nem csak arra tanít minket, hogy mindig keressük meg a dolgok jó oldalát, de rendíthetetlen bátorságával igazi példaképként is áll kicsik és nagyok előtt egyaránt.

"Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled." (Könyvmolyképző, 2018. 350 oldal)

Ha Anne szöges ellentétét keressük, nem kell nagyon messzire mennünk: Tom Sawyer 1876 óta borzolja a kedélyeinket sajátos munkafelfogásával, magolásra való képtelenségével, Polly néni bosszantásával, és azzal, hogy mindig minden csíny közepében ott találjuk. Mindent kipróbál, nem ijed meg semmitől, de helyén van a szíve és az esze is. Tom mellől nem maradhat el Huckleberry Finn, és persze a kis Becky sem, a könyv pedig egyszerre humoros, szívmelengető, fordulatos és izgalmas, a vége pedig akkor jó, ha minden jó.

"De nincsen olyan baj, amelyben ne lenne valami öröm. Mikor Tom reggeli után iskolába ment, minden pajtását meghódította egészen újszerű köpésművészetével, amit foghíjasságának köszönhetett. A mutatvány általános csodálatot keltett a köréje gyűlt kíséretben, és az egyik fiú, aki mindeddig a napig még a tisztelet és bámulat központjában élt csúnyán elvágott ujjával, ettől a pillanattól kezdve magára maradt." (Helikon, 2020. 316 oldal)

A kimért és szigorú Polly néni (ez egy másik Polly néni, de ezek a Polly-k, úgy látszik, már csak ilyenek) egy hatalmas kastélyban él a maga konok szabályai szerint, ami nem tűri a lármát, a túlságos jókedvet, és egyáltalán, semmiféle viháncolást. Amikor árva unokahúga, Pollyanna a kastélyba érkezik, Polly néni mindent megtesz, hogy a saját szabályaihoz igazítsa a kislányt. Nem számol azonban azzal a titokzatos játékkal, amit Pollyanna még édesapjától tanult: hogyan lássuk meg minden velünk történő dologban azt, aminek örülni tudunk. Az élet játéka klasszikus mese arról, hogy az élet mégis mindig tartogat valami szépséget nekünk, ha elég figyelmesek vagyunk, hogy észrevegyük.

"– Nancy, én a maga helyében örülnék, hogy most hétfőn reggel van! – Miért – kérdem én. – Hát azért, mert egy egész hétbe fog telni, amíg újból hétfő reggel lesz!" (Szent István Társulat, 2019. 190 oldal)

A brit udvarházak, és összességében az Anglia iránti rajongást a legjobban Francis Hodgson Burnett könyvei ébreszthetik fel a fiatal olvasókban. A padlásszoba kis hercegnőjéről már korábban írtam egy lelkendező bejegyzést, most itt az ideje, hogy megismerkedjünk A kis lorddal, az amerikai Cedric Errollal, aki, bár nem árva, mégis angliai nagyapjához költözik, mint egyetlen örököse. A nagypapa rajongva szereti a kisfiút, de nem tűr vetélytársat, és Cedric hamarosan nagyon nehéz helyzetbe kerül.

"És akadt még valaki, aki szintén boldog volt. Egy öregember, aki hiába volt egész életében gazdag és előkelő, ritkán érezte magát szívből boldognak. Azt hiszem, azért volt sokkal boldogabb, mert egy kicsit jobbá lett, mint azelőtt." (Ciceró, 2010. 228 oldal)

Végezetül a svájci havasokat ajánlom a lelki egyensúly helyreállításához, most még egy ideig sajnos csak könyvformátumban. Heidi története szintén közismert, a kislány a nagypapájával él egy seregnyi állat és a természet közelségében, azonban amikor elérkezik a tél, Heidinek le kell mennie a városba, , hogy iskolába járjon. Az új környezetbe sehogyan sem tud beilleszkedni, hiányzik neki a korábbi élete, és hiába talál barátokat, a hegyek hívják őt. Szerencsére ez a történet is jól végződik, mi pedig minden olvasással egyre jobban a szívünkbe zárjuk Heidit.

"Azt meg se értik azok, akik nem próbálták, milyen rossz az, ha az embernek hosszú napokon át egyedül kell feküdnie, és nem is lát semmit, még a napfényt sem. Ilyenkor nagyon szomorú gondolatok jutnak az ember eszébe, úgy érzi, sohase lesz reggel, és nincs tovább. De ha aztán megint válthat néhány szót valakivel, mintha egyszerre csak fény gyulladna az ember szívében, és ez olyan jó." (Könyvmolyképző, 2012. 250 oldal)

Olvastátok őket? Tetszettek? Meséljetek itt kommentben, vagy a Facebookon!

Nehéz megtalálni a megfelelő bevezetőt ehhez a poszthoz. Az elmúlt egy hétben rengeteg, segítő szakmában dolgozó ember osztotta meg a tippjeit és az ötleteit ahhoz, hogy hogyan lehet könnyebbé tenni a mindennapokat addig, amíg a koronavírus miatti veszélyhelyzet tart. Hűen a blog témájához, én könyveket fogok ajánlani, elsőként a felső tagozatosok számára.

Az emberek többsége most szorong. Félti magát, a családját, az állását, a megélhetését, a jövőjét, a gyerekei jövőjét. Természetes érzés, épp ezért hiba lenne azt gondolnunk, hogy a gyerekek máshogy állnak ezzel. Ők is félnek, ők is szoronganak, érzik a szüleik bizonytalanságát, és azt is, hogy mennyire nehéz megtalálni a megfelelő szavakat akkor, amikor nem ígérhetünk nekik semmit. Ez nem olyan, mint a sötétségtől való félelem, nem olyan, mintha abban kellene segítenünk, hogy kiálljanak magukért. Más, mélyebb, zsigeribb aggodalom és szorongás uralja a napokat. Ide olyan hősök kellenek, akikről el tudjuk hinni, hogy akár mi is lehetnénk a bőrükben.

Van-e bárki, akinek még be kell mutatnom Harry Pottert? Felsorolhatatlan, hogy J. K. Rowling regénysorozata mennyi mindenre tanított meg minket a szeretet és a barátság erejéről, az ismeretlennel való szembeszállásról, és bizony, a bénító félelemről is. Itt az ideje, hogy a 11-12 évesek megismerkedjenek Harryvel, ha már találkoztak, akkor pedig felelevenítsék a történetet. (Azt viszont nem ajánlom, hogy ennyi idősen az egész sorozatot olvassák, még úgy se, ha a szülők olvassák fel nekik. 11 éves kortól évente érdemes haladni a könyvekkel, egészen a 4. részig, 14 éves kor felett olvasható a többi is egyben. Amíg várjátok, hogy teljenek az évek, ajánlok más olvasmányokat.)

"– Nevezd csak Voldemortnak, Harry. A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is." (Animus, 2019. 288 oldal)

Böszörményi Gyula az elmúlt években a millenniumi időszakban játszódó Ambrózy-regényekkel lopta be magát az olvasók szívébe, nehéz helyzetekben azonban az elsőként 2002-ben megjelent Gergő és az álomfogók c. könyv (és a folytatásai) pótolhatatlan segítséget nyújtanak. Réti Gergő és furcsa családjának kalandjai a Világfa körül egyszerre csodálatos utazás a magyar néprajz világába és saját érzelmeink mélyére.

"– Az éberek ma is éppen úgy szoronganak az éj sötétjében, dideregnek a hideg holdfényben, és fogat koccantanak az árnyaktól, mint rég – felelt halk szóval Kende. – S akinek közülük kivirágzik a lelke, megtalál bennünket. Ne feledd: épp azért hívjuk őket ébereknek, mert szegények képtelenek beleálmodni magukat a varázslatok csodájába." (Könyvmolyképző, 2018. 542 oldal)

Narnia krónikáit sem kell feltétlenül bemutatni a szélesebb közönségnek, bár az is biztos, hogy sokan a filmváltozattal találkoztak csak eddig, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény eseményei, vagy Caspian herceg kalandjai ismerősek számukra.  Azt hiszem, emberek milliói szeretnének most csendben elindulni a ruhásszekrény felé, és maguk mögött hagyni ezt a felbolydult világot, lehet, hogy ez a legjobb időszak arra, hogy mind a hét kötetet végigolvassuk, A varázsló unokaöccsétől kezdve, egészen A végső ütközetig, eggyé váljunk az izgatott gyerekekkel Aslan harcában, mert, ahogy egy korábbi fülszöveg is mondja, Aslan mindnyájunk lelkében ott rejtőzik egy kicsit.

"Hiszen nem ijed meg az ember a kunkorodó gilisztától, ha már csörgőkígyóval is volt dolga, nem retteg a tehéntől, ha már találkozott megvadult bikával." (Harmat, 2019. 768 oldal)

A Neil Gaiman világába vezető úton az egyik legjobb első lépés, ha Coraline-nal ismerkedünk meg, aki nagyon egyedül van a felnőttek között. Amikor egy ajtóra bukkan, és azon keresztül a saját, mégis kifordított világába csöppen, ahol másik apukája és anyukája is van, először minden meseszerűnek tűnik. De mire Coraline rájön, hogy nem minden az, aminek látszik, már csaknem teljesen csapdába esett. Le kell győznie a félelmét, olyan bátornak kell lennie, mint még soha, hogy visszajuthasson abba a valóságba, ami talán kicsit szürke, talán kicsit unalmas, de semmivel fel nem cserélhető.

"Coraline érezte, hogy valahol mélyen benne hatalmas zokogásbuborék duzzad, de megállította, még mielőtt felszállhatott és kifakadhatott volna. Nagy levegőt vett és szétfoszlatta." (Agave, 2020. 128 oldal)

A Sziget-kék Szabó Magda egyik ifjúsági regénye, ami felnőtt fejjel néha kissé didaktikus, de tény, hogy a félelem ellen remek csodaszer. Valentin a Sziget-kéket keresi, azt a kék színt, amiben a világ minden kéksége benne van, mert ez az egyetlen szín, ami meg tudja gyógyítani az autóbalesete után kórházban fekvő Mamit. Ehhez nem is tudok mit hozzátenni, csak a Sziget első alaptörvényét: "Emlékezz és felejts! A törvény magyarázata: emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. (Kandúrka, barátom! – gondolta Valentin.) Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." (Móra, 2016. 176 oldal)

Hogy vagytok? Mit olvastok? Meséljetek itt kommentben, vagy a Facebookon!

A gyerekek online jelenléte és a közösségi oldalakon való zaklatás ténye egyre jobban beépül a közbeszédbe, sok-sok szervezet és szakértő foglalkozik a kérdéssel. Ajánlunk egy könyvet, amit érdemes gyerekek kezébe adni, és mondunk néhány témaötletet, amiről beszélgetni lehet velük olvasás után.

Kalapos Éva regénye egy általános, nem kirívó középiskolai életképet mutat be - kezdetben. A 15 éves Patrik osztályában vannak jó fejek, vannak olyanok, akiktől jobb két lépés távolságot tartani, de van két barátja, és van egy lány is, Dina, aki tetszik neki. Hobbija is van, szereti a verseket, és kacérkodik a színjátszással - még talán ez sem túl kirívó. Éli a középiskolások mindennapjait, kényelmes helye van az osztály hierarchiájában, és a dolgok egyre jobban alakulnak: bekerül az iskolai színdarabba és Dinával a hosszas csetelések után végül randizni kezdenek.

! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.

Alakuló kapcsolatukat nem mindenki nézi jó szemmel, főleg Győzőt dühíti fel, akit Dina korábban többször is elutasított. A fiúnak és a haverjainak amúgy sincs jó hírük az iskolában, aki nem tetszik nekik, azt egyszerűen szétszívatják. Patrik pedig Dina miatt azonnal célponttá válik. A fiú táskájából rendszeresen eltűnnek a szendvicsei és a büfépénze is, nem engedik be a mosdóba sem. Patrik nem szól senkinek, mert abban bízik, hogy a fiúk előbb-utóbb megunják a szívatását, hiszen mindent úgyis olyan hamar megunnak. És azért sem szól, mert szerinte "csak a gyengék árulkodnak", és aztán úgyis még jobban megbüntetik, ha szólni mer valakinek.

Úgy tűnik, hogy a terve beválik, mert egyik nap aztán abbamarad a szívatás, és bár Patrik kezdetben minden pillanatban attól fél, hogy folytatni kezdik, Győzőék leálltak. Pár napra. Aztán üzenetekkel kezdik bombázni Patrikot, becsmérlik a személyét és a színészi játékát is, tehetségtelennek nevezik. Sosem látták őt színpadon, sem próba közben, ezt Patrik is tudja, de a kétely beférkőzik a gondolataiba: mi van, ha tényleg tehetségtelen? Az üzenetek egyre gyűlnek, Patrik próbál segítséget kérni, de nem talál megértő fülekre a szüleinél. Aztán az üzenetek is leállnak, hogy valami sokkal-sokkal rosszabb történjen, ami a fiú utolsó bástyáját, a barátságait teszi tönkre.

Miről beszélgessünk?

A regény sok más mellett attól lesz hiteles, hogy nem a jól bevált "szabványtanácsokat" ajánlja fel megoldásként. Patrik sokszor hallotta már azt, hogy tiltsa le a zaklatóit, készítsen screenshotokat a zaklatásról, és hogy forduljon felelős felnőttekhez, ha baj van, ezek a megoldások mégsem működnek.

Beszélgessünk arról, hogy Patrik (és a többi, korábban áldozattá vált gyerek) miért nem tiltotta le a hozzászólásokat és a zaklatókat, miért olvasták el újra és újra az üzeneteket. Hallgassuk meg a gyerekek véleményét erről, beszélgessünk arról, hogy miért fontosak nekik az online jelzések és visszajelzések. (Ma már az okostelefonnal rendelkező gyerekek szinte 24 órában elérhetőek, sokan még alvás közben sem némítják le a telefonjukat.)

Kérdezzük meg, hogy melyik szereplővel tudtak a leginkább azonosulni, milyen érzelmeket ébresztett bennük a szereplők sorsa. Mit gondolnak Bence és Klau szerepéről, szerintük hogyan kellett volna viselkedniük, ők mit tettek volna a helyükben? Beszélgessünk arról, hogy mit gondolnak a barátságokról, hogy szerintük milyen egy jó barátság, hogy ők elég jó barátoknak tartják-e saját magukat, és vannak-e elég jó barátaik?

Hol lehetett volna beavatkozni, és kinek kellett volna beavatkozni? Melyik ponton állították volna meg a cselekményt, kinek a bőrébe bújtak volna, hogyan változtattak volna? Szerintük mi lesz a történet (Patrik dühében és megaláztatásában végül megkéseli Győzőt. A fiú túléli a támadást, Patrik pedig otthon várja a büntetőeljárás végét.) folytatása, mi történik Patrikkal?

A könyvből a győri RÉV Színház 9-10. osztályosok számára komplex iskolai és nevelési előadást készített, erről bővebb információk itt érhetők el.

Kérdésed van, hozzászólnál, vagy másik könyvet ajánlanál? Tedd meg itt kommentben, a Facebookon, vagy írj a vertezdfel[kukac]gmail.com e-mail címre!

A könnyedebb posztok és a nyári szünet után beköszöntött az ősz, így ismét a segítő könyvek felé fordulok, és ez alkalommal egy 16 éven felülieknek ajánlott, nagyon súlyos témát boncolgató regényt ajánlok. Már több hónap is eltelt el azóta, hogy elolvastam, de a hatása nem múlik, és azt gondolom, érdemes minél több tinédzser kezébe adni ezt a könyvet, aztán pedig közösen beszélgetni a tartalmáról.

! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.

Emma O'Donovan ír középiskolás lány. Bár folyamatosan szorong a tanulás és a dolgozatainak eredményei miatt, ügyel arra, hogy a külvilág, a barátnőit is beleértve, ebből semmit ne észleljen. Az ő szemükben, ahogy mindenki máséban is, Emma szép és mindenekelőtt népszerű, főleg a fiúknál. Emma mindent és mindenkit megszerez, minden fontos eseményen ott van, és mindenhol eléri, hogy ő álljon a középpontban.

Az egyik buli után azonban minden megváltozik. Emma a házuk teraszán tér magához, szinte meztelenül, és nem sok emléke van az előző estéről. Úgy gondolja, hogy talán kicsit sokat ivott és az sem biztos, hogy el kellett volna fogadnia azt a tablettát Paultól, de másra nem emlékszik. És bár emiatt kellemetlenül érzi magát, úgy véli, a dolgok majd elrendeződnek maguktól.

Nem így történik. A magatehetetlen Emmát ugyanis a buliban több fiú résztvevő is szexuálisan bántalmazta, megerőszakolásáról pedig fényképeket készítettek, amiket másnap közzétettek a közösségi oldalakon. Emma története a kisvárosban és Írország-szerte is vírusszerűen terjedni kezd, "a ballinatoomi lány" ügyéről országos párbeszéd indul. De hiába vannak emberek, ismerősök és ismeretlenek is, akik szerint az erőszak elkövetőit kell felelősségre vonni, többségben vannak azok, akik szerint Emma csak magának kereste a bajt. Mert úgy öltözködött. Mert több fiúval is lefeküdt már korábban. Mert ivott. Mert bulizott. Mert biztosan kihívóan viselkedett. Mert nem állt ellen. Mert elment otthonról. Mert biztosan ő akarta.

Emma és a családja feljelentést tesz a három fiú ellen, bár többen is azt javasolják neki, hogy inkább "felejtse el", ami történt. A nyomozás azonban lassan halad, és Emma élete közben darabokra törik. Kimarad az iskolából, depressziós lesz, éhezteti magát, többször kísérel meg öngyilkosságot. Koszosnak és bűnösnek érzi magát, úgy érzi, mindenki elfordult tőle, korábbi barátnői, a település közvéleménye, de még a családja is. Amikor pedig az édesapja munkahelyi előmenetele kerül veszélybe az egyik erőszaktevő apjának közreműködésére, Emma döntést hoz, és visszavonja a feljelentést. És furcsamód úgy tűnik, hogy ettől a döntéstől a környezetében mindenki megkönnyebbül és mindenki tovább tud lépni. Csak Emma nem.

Kőkemény olvasmány erőszakról, áldozathibáztatásról, férfi és női szerepekről, és keménységéhez az is hozzátesz, hogy Emma O'Donovan nem szerethető főhős. Gonosz a barátaival, gyakran hazudik, élvezi a népszerűségét, egyáltalán nem felel meg a "jó" lányokkal szemben támasztott elvárásoknak. Pontosan emiatt nagyon könnyű Emmát utálni már a kezdetektől, és pontosan emiatt lehet nagyon jót beszélgetni arról a kérdésről, hogy Emma végső soron megérdemelte-e azt, amit kapott.

Miről beszélgessünk?

Szögezzük le, hogy erről a könyvről akkor érdemes akár otthon, akár az iskolában beszélgetést kezdeményezni, ha a beszélgetésben részt vevő szülő vagy pedagógus tisztában van az erőszak néhány alapvető jellemzőjével, és határozottan tudja képviselni azt a véleményt, hogy soha senki nem "érdemel" erőszakot, különös tekintettel a szexuális bántalmazásra. Ha bővebben tájékozódnál a témában, szívből ajánlom a NANE Egyesület szakmai anyagait. Ugyanakkor természetesen fontos teret adni a gyerekek és fiatalok véleményének a kérdésben, hogy megismerjük az ő álláspontjukat, vagy azt, hogy az általuk követett véleményvezérek milyen üzenetet közvetítenek erről a jelenségről.

Kérdezzük meg, hogy mi volt az olvasók véleménye Emmáról a könyv elején, milyen embernek tartották, szívesen barátkoztak-e volna vele. Érdemes arról is beszélgetni, hogy mi lehet Emma viselkedésének hátterében, miért hazudik például arról, hogy mennyit készül egy-egy dolgozatra, hogy viselkednek vele a szülei, milyen viszonyok uralkodnak a családjában. Beszélgessünk arról, hogy változott-e a véleményük Emmáról a könyv végére, mit gondolnak róla most.

Emmának már a bántalmazás előtt is sok konfliktusa van a barátaival, ezért érdemes lehet külön időt szentelni annak, hogy elemezzük az egyes barátságok tartalmát és ezeknek a kapcsolatoknak a problémáit. Beszélgethetünk arról, hogy a gyerekek szerint mik a jó barátság ismérvei, nekik mi fontos a barátságaikban, őket mi vihetné rá arra, hogy egy baráti kapcsolatot megszakítsanak. Mit gondolnak arról, hogy a könyv melyik pontján (vagy pontjain) avatkozhattak volna be Emma barátai, és mit gondolnak arról, hogy miért nem tették ezt. Megkérdezhetjük, hogy voltak-e már olyan helyzetben, amikor kiálltak egy barátjukért, amikor nem álltak ki, de utólag úgy érzik, hogy ki kellett volna, illetve, hogy értük álltak-e már ki, vagy hagyták-e őket cserben. Beszélgessünk arról, hogy milyen érzés volt, és utólag döntenének-e máshogy egyes esetekben.

A könyv központi témája, és egyben az egyik legnehezebb beszédtéma maga a szexuális bántalmazás. Beszélgessünk arról, hogy szerintük milyen összetevői vannak egy jó párkapcsolatnak, és a sok megemlített jelző mellett térjünk ki a kölcsönös tisztelet fontosságára. Kérdezzük meg, hogy mit értenek kölcsönös tisztelet alatt, és tudatosítsuk, hogy ez a párkapcsolat minden szakaszában fontos, és akkor is, ha végül a randevúkból nem lesz kapcsolat. A kölcsönös tisztelet különösen fontos akkor, ha a felek között szexuális kapcsolat jön létre. Beszéljük meg, hogy hogyan lehet megbizonyosodni arról, hogy mindkét résztvevő szabad akaratából vesz részt az aktusban. Térjünk ki arra, hogy "a nem nemet jelent", ehhez megnézhetjük a NANE Kérsz teát?! kampányához készült videókat is. Bár a nők elleni szexuális erőszak gyakoribb jelenség, emeljük ki azt is, hogy a fiúknak ugyanúgy joguk van nemet mondani, mint a lányoknak, és hogy a két fő beleegyezése ténylegesen mindkettejüket kell, hogy jelentse.

Beszélhetünk arról is, hogy miért volt nehéz Emmának részt vennie a feljelentést követő eljárásban, hogy viselkedett vele és a családjával a többi szereplő. Kérdezzük meg, hogy a gyerekek szerint mi nehezítette meg azt, hogy Emma kitartson álláspontja mellett, és beszélgessünk arról, hogy hogyan lehet támogatást nyújtani azoknak, akik ilyen helyzetben vannak.

Kérdésed van, hozzászólnál, vagy másik könyvet ajánlanál? Tedd meg itt kommentben, a Facebookon, vagy írj a vertezdfel[kukac]gmail.com e-mail címre!

Jesztl József és Lencse Máté könyvének ajánlójával új rovat indul a blogon; bár a fókuszban továbbra is elsősorban a gyerekeknek szóló segítő könyvek maradnak, szeretnék a jövőben ajánlani olyan, könnyen olvasható szakkönyveket, szakmai anyagokat is, amik a szülőket segítik egy-egy konkrét témában. Az első ilyen poszt a társasjátékokról és azok pedagógiai hatásáról szóló könyvet mutatja be, annál is inkább, mivel a nyári szünetben sok-sok szülő, pedagógus, felnőtt szeretne a gyerekeknek megfelelő, szórakoztató, mégis hasznos szabadidős elfoglaltságot biztosítani.

A szerzők elsősorban hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgoznak hosszú évek óta, tehetséggondozással, képzésfejlesztéssel foglalkoznak, Jesztl József számos intézmény oktatási programjának kidolgozásában segített (például a Burattinoban, Hejőkeresztúron, vagy a Zöld Kakas Líceumban), Lencse Máté pedig az Igazgyöngy Alapítvány által működtetett Toldi Tanoda szakmai vezetője. A társasjáték-pedagógiáról szóló könyvükben saját tapasztalataikat mutatják be, az olvasmány azonban akkor is hasznos lehet, ha nem dolgozunk együtt közvetlenül hátrányos helyzetű gyerekekkel.

A könyv a játék és a társasjáték elméleti alapjainak bemutatásával kezdődik, de nem mulasztja el felhívni a figyelmet arra, hogy a játék elsősorban játék legyen, ne erőltetett tudásátadás, ne kényszer. (Megmosolyogtam ezt a részt, nyugdíjas pedagógus nagymamámmal hatalmas Ki nevet a végén? csatákat vívtunk, aztán amikor megfelelő életkorba értünk a testvéremmel, az egy dobókocka mellé még egy került a táblára, először összeadni kellett a számokat, és az alapján lépni, még később fejenként nyolc bábuval játszottunk, de ekkor már szorozni kellett a két kocka eredményét. Nekem ezek az emlékek is nagyon kedvesek, de egyetértek a szerzőkkel, hogy ez nem minden gyereknek jelent felhőtlen szórakozást.)

Két konkrét játék mechanizmusát is bemutatják a szerzők, mintegy kedvcsinálóként, amikhez nélkülözhetetlen a stratégiai gondolkodás, stratégiaalkotás, a játékostársakkal való kooperáció. Ezt követően áttérnek annak a mérési rendszernek az ismertetésére, amit a Toldi Tanoda társasjáték-eseményein használnak, és amivel mérhető lesz a gyerekek fejlődése az egyes játékterületeken. Az alapvető szövegértési és matematikai készségek mellett a társasjátékok alkalmasak arra, hogy a gyerekek szociális kompetenciáit is fejlesszék, például a fókusz, a szabálykövetés, vagy a kommunikáció és metakommunikáció területén.

A könyv tartalmaz egy táblázatot néhány, a szerzők által ajánlott társasjátékról, és arról is, hogy véleményük szerint melyik játék milyen mértékben fejleszti az egyes kompetenciákat. Én sosem voltam nagy társasjátékos, viszont a könyv hatására komolyan kedvet kaptam ahhoz, hogy ezeket, csak a magam szórakoztatására is, kipróbáljam. Ehhez kapcsolódóan az érdeklődőknek ajánlom a Gremlin közösségi oldalt, ami testvéreihez, a Molyhoz és a Snitthez hasonlóan működik, de itt társas- és videójátékokat lehet keresni, értékelni, jelölni azt, ha már játszottunk vele. Rutinos társasozóknak valódi paradicsom, már csak azért is, mert az egyes jellemzők alapján minden játékhoz ajánl további, hasonló játékokat, így szinte kimeríthetetlen inspirációforrás.

Miért hasznos ez a szülőknek?

Bár a könyv érzésem szerint elsősorban pedagógusoknak szól, nem zárja ki a szülőket és az érdeklődő felnőtteket sem. Az értékelési mechanizmus sem kőbe vésett, csak egy jó irány ahhoz, hogy ha többet szeretnénk kihozni egy együtt töltött nyári hétből (esetleg esős nyári hétből), akkor merre indulhatunk el. Ha szülőként vesszük kézbe ezt a könyvet, egyrészt megfelelő háttértudást szerezhetünk a társasjátékok elméletének világából, másrészt megtanulunk máshogy nézni a Gazdálkodj okosan vagy a Hotel táblájára. A könyv nagy pozitívuma, hogy minduntalan figyelmezteti az olvasót, kerülje a didaktikusságot. Játék közben játsszunk, ne szóljunk ki a játékmenetből, ne akarjuk minden egyes lépés után elmagyarázni a gyereknek, hogy mi volt a tanulság - ha erre van igény, azt a játék után meg lehet tenni, közös játékelemzéssel.

Nagyon hasznos az a rész is, ahol leírja, hogy hogyan teremtsük meg a kereteket a megfelelő társasozáshoz. A játékszabályok megismerése előtt a gyerekeknek általános szabályokat is elmondunk, ami segíthet abban, hogy ne sírással végződjön egy kudarcos játékmenet. Külön fejezet szól az előnyadásról és az előnyök jó kihasználásáról, ami hasznos lehet akkor, ha több, különböző életkorú, vagy különböző fejlettségi fokú gyerekkel játszunk együtt. És persze ott a varázslat, ami tapasztalataim szerint mindig működik, ha a gyerekeket hajlandóak vagyunk bevonni a döntési folyamatokba: maguktól állapítják meg az előnyadás szabályait, komolyan veszik a játékot, ez pedig sokkal jobban hangzik, mint az unásig ismételt, felülről irányítottan megjelenő fordulat: "Hagyd a kistesódat, hadd dobjon még egyszer, ő még úgyis kicsi!"

Gyors és hasznos olvasmány a könyv, ami a Magyar Elektronikus Könyvtárból ingyen letölthető.

Elolvastátok, használjátok, van tapasztalatotok? Írjátok meg itt kommentben, a vertezdfel@gmail.com-ra, vagy a Facebookon!

Amikor a saját gyerekkori nyaraimra gondolok, a táborok, családi nyaralások és programok mellett mindig újra átjár az az érzés is, ahogy egy különösen forró júliusi vagy augusztusi napon a hűvös szobában olvasom a szüleim gyerekkori könyveit, amiket a nagyszülői házak polcairól zsákmányoltam. A közelgő nyári szünetet ünnepelve ezért egy háromrészes, rendhagyó sorozattal készültem, szeretnék bemutatni néhány klasszikus és közkedvelt könyvet a Móra Kiadó Pöttyös könyvek, Csíkos könyvek és Delfin könyvek sorozatából - olyanokat, amik máig sem veszítettek mondanivalójukból, aktualitásukból, vagy ugyanolyan szórakoztatóak ma is, mint amikor 40-50 évvel ezelőtt megjelentek.

A Delfin könyvek kiadványai 1964 és 1990 között jelentek meg Magyarországon, összesen 160-nál is több cím tartozik a sorozathoz. Az itt megjelent könyvek sokkal kevésbé direkt a lányokat célozzák, mint a Pöttyös vagy a Csíkos sorozat részei, a kötetek között pedig a magyar történelem témái mellett a sci-fik és a kalandregények a meghatározók. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezek "fiús" könyvek lennének, ahogy azzal sincs a világon semmi gond, ha a Pöttyös vagy Csíkos sorozatot olvassák fiúk - a lényeg minden esetben az, hogy ezek a sorozatok, bár több köteten is erősen rajta van a kommunista ideológia máza, rejtenek olyan példányokat is, amik ma is nyugodt szívvel olvashatók. Most négy ilyen Delfin könyvet ajánlok.

A sorozat első része: Pöttyös könyvek
A sorozat második része: Csíkos könyvek

A friss posztok mindig megjelennek a Facebook-oldalunkon is, kövesd be, ha szeretnél értesülni ezekről!

Adam Bahdaj Az elcserélt kalap című könyve (Móra, 1973. 222 oldal) valódi detektívtörténet, főhőse pedig a Kilences becenévre hallgató Kriszti. (A könyv méltó párja a szintén a sorozatban megjelent A fekete esernyő, ahol egy Kubus nevű kisfiú keveredik hasonló kalandokba.) A lengyel tengerparton épp szakad az eső, így mindenki a Borostyán presszóban tölti az idejét. Így tesz Kilences is, aki szemtanúja lesz egy különös esetnek: két, hajszálra egyforma kalap lóg a fogason, majd az egyiket egy elegáns férfi, Piperkőc, magával viszi. Hamarosan azonban kiderül, hogy Piperkőc nem a saját kalapját vitte el, hanem egy gordonkaművészét, aki szerint a kalapja napokon belül akár százezret, vagy még többet is érhet. De hány kalap van összesen, mi van a kék dossziéban, és hogyan segíthet a nyomozásban Matyi, a fiatal ornitológus?

Micsoda kölykök!  - a könyv címszereplője négy (szintén lengyel) testvér, Michal, Zbyszek, az elbeszélő Malgosia és kisöccsük Adzik, valamint barátjuk, Jarek, és persze Jumpó kutya. A kis csapat egy hónapot tölt a tengerparton, ahol indiánosdi és rablóvezéresdi mellett megmérkőznek a helyi gyerekek csapatával, összebarátkoznak annak vezérével, Mikával, felfedeznek egy bunkert, visszacsempésznek egy nagyon fontos tárgyat a helyére, és még egy nem kívánt házasságtól is megmentik Jarek anyukáját. Nincsenek drámai csaták, hatalmas kockázatok, csak egy boldog nyár, négy életvidám gyerek, és persze sok kaland, amik talán azért is élethűre sikerültek, mert a könyv szerzője maga is tizenéves volt akkor, amikor megírta a regényt. (Könyvmolyképző, 2006. 190 oldal)

Astrid Lindgren Harisnyás Pippijéért sokan rajonganak - nos, én nem tartozom közéjük, ugyanakkor bármikor fejet hajtok Kalle Blomkvist, Az ifjú mesterdetektív (Móra, 1971. 280 oldal) kalandjai előtt. Ha Blomkvist mester neve esetleg a skandináv krimirajongó felnőtteknek is ismerős A tetovált lány kalandjaiból, az nem véletlen, Stieg Larsson így tisztelgett Astrid Lindgren előtt. A fiatal Kalle két barátjával, Andersszel és Eva-Lottával ebben a kötetben két történeten keresztül is furcsa kalandokba és nyomozásokba bonyolódik, és miközben tombol a nyári szünet, ők felderítenek egy ékszerrablást, egy gyilkosságot, Kalle mester töprengései pedig szinte Sherlock Holmes-i magasságokba emelkednek. Vigyázat, olvasás után az ember azonnal titkokat és rejtélyeket kezd keresni a környezetében!

Csukás István élő klasszikus, alig van olyan gyerek, aki ne találkozna a meséivel gyerekkorában, legyen szó Süsüről, Sün Balázsról, Pom-Pomról vagy Mirr-Murr kandúrról. Ifjúsági regényei közül több is megjelent a Delfin sorozatban, és bár a legismertebb a Keménykalap és krumpliorr, ennek ellenére - vagy inkább épp ezért - én a saját kedvenc könyvemet, a Nyár a szigetent (Könyvmolyképző, 2017. 242 oldal) ajánlom. Egy csapat általános iskolás fiú, jó barátok, a tanév végeztével táborozni indulnak a szigetre. Egyedül, felnőtt kíséret nélkül. És bár a könyvben nem történik nyomozás, sem műkincsrablás, sem természeti katasztrófa, mégis csodálatos és izgalmas a nyár minden pillanata. És a felelős szülők kedvéért: a végén persze az is kiderül, hogy valóban olyan egyedül voltak-e azok a fiúk a szigeten, mint gondolták.

Neked mi volt a kedvenced? Szerepel a listán, vagy kimaradt? Írd meg kommentben, a Facebookon, vagy a vertezdfel@gmail.com címre!

Amikor a saját gyerekkori nyaraimra gondolok, a táborok, családi nyaralások és programok mellett mindig újra átjár az az érzés is, ahogy egy különösen forró júliusi vagy augusztusi napon a hűvös szobában olvasom a szüleim gyerekkori könyveit, amiket a nagyszülői házak polcairól zsákmányoltam. A közelgő nyári szünetet ünnepelve ezért egy háromrészes, rendhagyó sorozattal készültem, szeretnék bemutatni néhány klasszikus és közkedvelt könyvet a Móra Kiadó Pöttyös könyvek, Csíkos könyvek és Delfin könyvek sorozatából - olyanokat, amik máig sem veszítettek mondanivalójukból, aktualitásukból, vagy ugyanolyan szórakoztatóak ma is, mint amikor 40-50 évvel ezelőtt megjelentek.

A sorozat első része: Pöttyös könyvek
A sorozat harmadik része: Delfin könyvek

A bejegyzéssorozat második részében négy magyar szerző könyvét mutatom be, amik a Csíkos könyvek sorozatban jelentek meg, tehát a kis- és nagykamasz korosztályt szólítják meg. Cselekményük már összetettebb, és a problémák, amikkel a főszereplők találkoznak, mélyebb erkölcsi vagy etikai kérdéseket vetnek fel. Ugyanakkor tanulságos és fontos történetekről beszélünk, amik szintén kiállták az idő próbáját.

Kertész Erzsébetet leginkább a regényes életrajzok szerzőjeként ismerjük, könyvbe öntötte többek között Szendrey Júlia, Teleki Blanka, de az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma életét is. Most Jósika Miklós feleségéről, Podmaniczky Júliáról (igen, van köze a Podmaniczky utcához, de nem árulom el, hogy mi) szóló regényét, a Csipkebolt Brüsszelben címet viselő könyvet ajánlom a nyári szünetre olvasmányt keresők figyelmébe (Móra, 2014. 240 oldal). A cselekmény visszarepít minket a reformkor idejébe, találkozunk Wesselényi Miklóssal, Laborfalvi Rózával, Pulszky Ferenccel és Teréziával, miközben a történet gerincét Podmaniczky Júlia és Jósika Miklós kitartó, hűséges szerelme adja, ami túlél többévi várakozást, forradalmat, szabadságharcot, és a brüsszeli emigráció nehéz éveit is.

Száz évet ugrunk az időben a következő könyvvel, ismét a megunhatatlan Szabó Magdát ajánlom, ezúttal klasszikus regényét, az Abigélt (Móra, 2017. 350 oldal). Nekem, aki több példányt rongyosra olvastam, és már bizonyos kulcsszavak említése is komoly hatással van rám (hamutartó...), nagyon nehéz röviden írnom erről a könyvről, hiszem, hogy mindenkinek el kellene olvasnia. 1943-ban Vitay Georginát magas rangú katonatiszt apja a fényűző budapesti életből a távoli Árkodra viszi, és beíratja a puritán, református bentlakásos iskolába, a Matula Gimnáziumba. Gina nehezen illeszkedik be a szigorú iskolai környezetbe, rosszul tűri a bezártságot, és nem veszi komolyan osztálytársai buta babonáit sem - még hogy a kertben álló szobor, akit a többiek csak Abigélnek neveznek, csodatévő lenne, és titokban kívánságokat teljesítene? Micsoda képtelen ötlet! Hamarosan azonban kiderül, hogy Gina élete komolyan veszélyben forog, és meg kell tanulnia felnőttként viselkedni és felelősséget vállalni a tetteiért.

Nincs nap, hogy Janikovszky Éva ne hiányozna nekem - már csaknem 16 éve nincs köztünk, és bár sosem ismertem őt személyesen, de halálával olyan vidámság és könnyedség távozott a magyar felnőtt- és gyerekirodalomból, hogy az általa hagyott űrt azóta sem sikerült senkinek sem betöltenie. Aranyeső című regénye (Móra, 2009. 288 oldal) az épp csak felnőtt Burián Ágnes története, akit alapos és hosszas készülés ellenére sem vesznek fel az orvosira, amitől minden frissen érettségizett élete összetörne kicsit - főleg úgy, hogy az is kiderül, nem elég a tudás és az akarat, ha nincs megfelelő protekció. Ugye, aktuális? Ágnes tehát választás elé kerül, el kell döntenie, hogy feladja-e az álmait, vagy megpróbál más úton közelíteni hozzájuk. Kérlek, adjátok oda minél több érettségi és felvételi előtt álló kamasznak, akik épp félőrültre izgulják magukat, és úgy hiszik, a ponthúzás dönti el az életüket örökre - mondjátok meg nekik, hogy ez nem igaz!

Mezey Katalin Lyukak az osztálykönyvben című ifjúsági regénye (Móra, 1986. 188 oldal) a becsület és betyárbecsület problémáját boncolgatja. A nyolcadik osztályos Erzsi szinte kitűnő tanuló, nemcsak az iskolában, hanem otthon is elég szigorúan fogják a szülei, a nagymamája, de még a testvére is. Barátai viszont igazából nincsenek, próbál az osztályban közösséget találni magának, és a nehezen megszerzett kapcsolatokat igyekszik minél jobban ápolni. Így történhet meg, hogy amikor az osztályban egy lyukasóra alkalmával a tanárnő véletlenül bent felejti a naplót, és három bukásra álló lány úgy gondolja, "kikozmetikázzák" kicsit a jegyeiket, mintegy bajtársiasságból Erzsi testnevelés egyesét is eltüntetik. Az elkerülhetetlen lebukás viszont így mindenkit magával sodor, és Erzsinek döntenie kell, hogy meddig tartson ki vélt barátai mellett. A könyv ráadásul az ötvenes évek elején játszódik, így érdekes olvasmány lehet azoknak a gyerekeknek is, akik érdeklődnek a korszak hangulata, történelmi eseményei iránt.

Olvastad valamelyiket, vagy ajánlanál egy másikat? Írd meg kommentben itt, a Facebookon, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com-ra!

Amikor a saját gyerekkori nyaraimra gondolok, a táborok, családi nyaralások és programok mellett mindig újra átjár az az érzés is, ahogy egy különösen forró júliusi vagy augusztusi napon a hűvös szobában olvasom a szüleim gyerekkori könyveit, amiket a nagyszülői házak polcairól zsákmányoltam. A közelgő nyári szünetet ünnepelve ezért egy háromrészes, rendhagyó sorozattal készültem, szeretnék bemutatni néhány klasszikus és közkedvelt könyvet a Móra Kiadó Pöttyös könyvek, Csíkos könyvek és Delfin könyvek sorozatából - olyanokat, amik máig sem veszítettek mondanivalójukból, aktualitásukból, vagy ugyanolyan szórakoztatóak ma is, mint amikor 40-50 évvel ezelőtt megjelentek.

A bejegyzéssorozat első részében a Pöttyös könyvek közül hozok néhány elévülhetetlen kedvencet. Az ebben a kategóriában megjelent könyvek nagyrészt a 8-11 éves lány olvasókat célozzák, és az is jó hír, hogy a Móra Kiadó máig újabb és újabb könyveket jelentet meg a Pöttyös sorozat részeként.

Az egyik személyes kedvencem G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején című, sorozatindító kötete (Móra, 2017. 160 oldal), ami számtalan újrakiadást élt meg, a Kovács lányok kalandjait pedig további 9 részen keresztül követheti az olvasó. Bár a kétezres években megjelent folytatások változó minőségűek, a sorozat címadó kötete, valamint a Megérjük a pénzünket! című második és a Mari, ne bomolj! című harmadik rész mindenképpen ajánlásra méltó. A könyvsorozat főhőse Kovács Anikó (az első részben még Andrea), akit Nagymama szerint addig nem kell félteni, amíg szóhoz hagyják jutni. Anikó az osztály és a család bohóca, aki gyakran téveszt, hibázik, de sosem szándékosan teszi azt, és megmutatja, hogy igenis lehet nevetni saját magunkon, a világ nem dől össze, a dolgokat pedig jóvá lehet tenni akkor, ha őszinték vagyunk magunkkal és másokkal is.

Halasi Mária Kölcsönkért szülők című könyvének (Móra, 1976. 216 oldal) ugyan előzménye is van (a legutóbb 2010-ben kiadott Az utolsó padban), de mégis a második rész adja meg a hamisíthatatlan nyári hangulatot, Lakatos Kati, a faluról Budapestre került cigánylány osztálya ugyanis kirándulni megy a Balatonra! Kati beilleszkedésének folyamata, a mindenhol tapintható kirekesztés, vagy éppen a kiskamaszok közötti folyamatos ugratások és határkeresések olyan élővé és maivá teszik a szöveget, hogy még a szigorú tábori rend, a zászlófelvonás és -levonás, na meg az őrsi napló is érthetővé válik. Fontos regény a közösségről és a kiközösítésről, aminek a végére az is kiderül, hogy vajon kinek volt szüksége kölcsönkért szülőkre. És ha a könyv sikert arat, a szülők-nagyszülők is felidézhetik a saját kisdobosélményeiket.

A Jeripusz (Móra, 1987. 188 oldal) Magyar Katalin meséje, valódi, izgalmas kalandregény. A Jeripusz-hegy legendája szerint minden századik évben a hegy gonosz ura elragadja a vidék legszebb lányát. Sokan mesebeszédnek tartják, amíg egy reggelen el nem tűnik a gyönyörű, ám rendkívül beképzelt és rideg Virág Eszter. A belé titokban szerelmes Balambér elindul, hogy kiszabadítsa a lányt, útja során az Óz Dorothy-jához hasonlóan bolondos és furcsa figurák szegődnek mellé - Facsuta, a két lábon járó bokor, vagy Erimor, a beszélő kutya - és sok-sok titokra fény derül. Gyönyörű mese a szeretet erejéről, a barátságról és a hűségről, Mészáros Márta csodálatos illusztrációival, amik egyenesen színes ceruza után kiáltanak, én a saját példányomat annak idején kiszíneztem, és erre buzdítok mindenki mást is.

Nyílt titok, hogy óriási rajongója vagyok Szabó Magdának, aki gyerekkoromban a Születésnap (Móra, 2017. 264 oldal) című könyvével hívta fel magára a figyelmemet, hogy aztán soha többé le se tudjam tenni a könyveit. Egyik legjobb ifjúsági regényének tartom Illés Bori történetét, aki 14. születésnapját mindennél jobban várja, mert meggyőződése, hogy ettől a naptól fogva nagylány lesz, nem kell többé két ágba font copfban hordania a haját, és talán végre megkapja azt a magas sarkú cipőt is, amiért olyan régóta könyörög a szüleinek. Bori felnőtté válásáról és felnőttként való viselkedéséről szól ez a regény, ami, ahogy azt bizonyára már ti is kitaláltátok, nem egy nylonruhával vagy egy cipővel kezdődik, hanem valami mással. Aki egyszer is elolvassa ezt a könyvet, biztosan örök életre megjegyzi a regénybeli utca névadójának, Eperjes Benjáminnak mottóját: "Magad semmi sem vagy, tsupántsak annyi, mennyit népedért teendel."

A négy magyar könyv után ötödikként egy valódi francia történetet szeretnék még ajánlani, ez Madeline Gilard Gálaest a Miniklubban című könyve (Móra, 1971. 200 oldal). Anne a szüleivel és a testvérével új lakásba, egy lakótelepre költözik, ahol gyorsan új barátokat szerez, de a környéket rettegésben tartja Geof és bandája, akik bicikliket lopnak, verekszenek és zaklatják a kisebb gyerekeket. Anne a maga sajátos eszközeivel veszi fel a harcot ellenük, és úgy dönt, barátaival együtt az üresen álló uszodaépületet kihasználva ifjúsági klubot alapítanak, ahol valódi közösségben működhetnek együtt. Tapasztalatból mondom, hogy ez a könyv igazán meg tudja szólítani a mélyen bennünk élő közösségszervezőt, és olvasás után ellenállhatatlan vágyat fogunk érezni arra, hogy nekünk is legyen egy saját klubunk, egy saját társaságunk, akikkel öröm az együttlét.

A sorozat második része: Csíkos könyvek
A sorozat harmadik része: Delfin könyvek

Olvastad valamelyiket, vagy ajánlanál egy másikat? Írd meg kommentben itt, a Facebookon, vagy a vertezdfel@gmail.com-ra

A közelgő anyák napja miatt most egy kifejezetten anya-gyerek könyvet ajánlok, aminek egyik különlegessége, hogy a magyar fordítást is egy anya-fia páros, Szabó T. Anna és Dragomán Pali készítette. A mesekönyv remek ajándék lehet kisgyerekes szülőknek, és természetesen nem csak anyák napján: a történet mellett a magyar szöveg és az illusztrációk egyformán gyönyörűek, ez tényleg az a fajta mesekönyv, amit még a gyerekünk is évtizedeken keresztül őrizget, hogy egyszer a saját gyerekének adhassa oda.

Kismackó játék közben elszakítja a kabátját, és félve viszi oda az anyukájának, attól tart, hogy a mamája nagyon megharagszik rá, sőt, még az is lehet, hogy már nem fogja többé szeretni a csínytevés miatt! Az anyukája megnyugtatja, hogy egy kabát nem a világ vége, és ettől még ő mindig szeretni fogja őt. De Kismackót ez ejti csak igazán gondolkodóba, és kérdésekkel kezdi bombázni az anyukáját, hátha talál valamit, amivel elveszítheti a szeretetét. Ha nagyon-nagyon-nagyon rosszul viselkedne? Ha egyáltalán nem figyelne oda az iskolában és csupa rossz jegyet hozna? Ha egyenesen azt akarná, hogy a mamája ne szeresse őt? De Mama csak ugyanazt tudja ismételgetni Kismackónak: ha rosszalkodik, ha nem figyel az iskolában, talán haragudna rá, csalódott lenne, vagy akár meg is szidná, de mindig ugyanúgy szeretné.

Mama elmondja Kismackónak, hogy a szeretet, amit iránta érez, sosem szűnik meg, sosem lesz kevesebb, akkor sem, ha valaki más (például egy kistestvér) is igényt tart rá, és az ő érzelmeit az sem változtatja meg, ha neki kell osztoznia Kismackó szeretetén valaki mással. És akkor is szeretni fogja Kismackót, ha már nem él majd, ezt Kismackó érezni fogja a szél fújásából, a patak csillogásából és a madarak csiripeléséből is.

Miről beszélgessünk?

Szeretem azokat a könyveket, ahol tovább lehet gondolni az egyes témákat, és saját kreativitásunkra van bízva, hogy egy beszélgetés során mit hozunk ki belőlük, ezt a könyvet viszont azért szeretem, mert egyszerűségében nagyszerű, nem komplikálja túl a témát, miközben pontosan azokat a kérdéseket teszi fel, amiket hasonló történetet olvasva én magam is feltennék gyerekként - vagy feltennék a gyerekemnek szülőként.

Talán egy ponton, ahol Kismackó direkt elkezd hangosan kiabálni és összevissza szaladgálni, éreztem azt, hogy nincs feloldva a mese, ott a Mama rászól, amire Kismackó diadalmasan megjegyzi, hogy most végre kiderült, hogy a Mama már nem is szereti őt - itt olvasni még nem tudó gyerekek esetében én biztosan nagyvonalúan kiegészíteném a szöveget azzal, hogy akkor is szereti, ha rászól, nagyobbacska gyerekekkel pedig már meg is lehet beszélni a kérdést.

Felmerülhet az, hogy a könyvben szerepel a halál, és az, hogy mi történik akkor, ha Kismackó anyukája már nem él. Ez lehet ijesztő a könyv elolvasása előtt, és a szülőkben is kiválthat akár ellenérzést, ha úgy érzik, hogy ezzel felesleges szorongást plántálnának a gyerekekbe. A halál és a gyász témája külön posztot is érdemelne, igyekszem a jövőben ezzel is foglalkozni majd, addig is az ismert és elismert Vekerdy Tamás véleményére hagyatkozom elsősorban, ő ebben az interjúban beszél erről a kérdésről is.

Maga a téma, vagyis az, hogy a szeretet állandó, érezzük akkor is, amikor épp megszidjuk a gyereket, vagy haragszunk rá, nagyon fontos. Nem lehet elég korán tudatosítani a gyerekekben azt, hogy a szeretet megvonása nem lehet elfogadható eszköz, pláne nem büntetés, nem alkalmazhatjuk velük szemben a szülő-gyerek viszonyban, így remélhetőleg megtanítjuk arra is, hogy ezt a későbbi párkapcsolataiban se fogadja el. (Tudom, távolinak tűnik, de hamar eljön.) Ha van kedvünk és erőnk az önvizsgálathoz, azt is érdemes végiggondolni, hallottuk-e mi gyerekkorunkban a szüleinktől, ha valami rosszat csináltunk, azt, hogy: "Most nem szeretlek." vagy "Nem szeretlek, amikor így viselkedsz." Ha igen, mennyire épült belénk ez a minta, használjuk a kifejezést a mindennapokban? Használjuk a szeretetmegvonást, vagy akár a beszédmegvonást akkor, amikor egy konfliktushelyzetben büntetni akarjuk a másikat? Ha rádöbbentünk, hogy igen, innen már csak egy lépés tudatosan elhagyni ezt a szokásunkat, én drukkolok, hogy minél többünknek sikerüljön.

Kérdésed van, hozzászólnál, vagy másik könyvet ajánlanál? Tedd meg itt kommentben, a Facebookon, vagy írj a vertezdfel[kukac]gmail.com e-mail címre!