A közelgő anyák napja miatt most egy kifejezetten anya-gyerek könyvet ajánlok, aminek egyik különlegessége, hogy a magyar fordítást is egy anya-fia páros, Szabó T. Anna és Dragomán Pali készítette. A mesekönyv remek ajándék lehet kisgyerekes szülőknek, és természetesen nem csak anyák napján: a történet mellett a magyar szöveg és az illusztrációk egyformán gyönyörűek, ez tényleg az a fajta mesekönyv, amit még a gyerekünk is évtizedeken keresztül őrizget, hogy egyszer a saját gyerekének adhassa oda.

Kismackó játék közben elszakítja a kabátját, és félve viszi oda az anyukájának, attól tart, hogy a mamája nagyon megharagszik rá, sőt, még az is lehet, hogy már nem fogja többé szeretni a csínytevés miatt! Az anyukája megnyugtatja, hogy egy kabát nem a világ vége, és ettől még ő mindig szeretni fogja őt. De Kismackót ez ejti csak igazán gondolkodóba, és kérdésekkel kezdi bombázni az anyukáját, hátha talál valamit, amivel elveszítheti a szeretetét. Ha nagyon-nagyon-nagyon rosszul viselkedne? Ha egyáltalán nem figyelne oda az iskolában és csupa rossz jegyet hozna? Ha egyenesen azt akarná, hogy a mamája ne szeresse őt? De Mama csak ugyanazt tudja ismételgetni Kismackónak: ha rosszalkodik, ha nem figyel az iskolában, talán haragudna rá, csalódott lenne, vagy akár meg is szidná, de mindig ugyanúgy szeretné.

Mama elmondja Kismackónak, hogy a szeretet, amit iránta érez, sosem szűnik meg, sosem lesz kevesebb, akkor sem, ha valaki más (például egy kistestvér) is igényt tart rá, és az ő érzelmeit az sem változtatja meg, ha neki kell osztoznia Kismackó szeretetén valaki mással. És akkor is szeretni fogja Kismackót, ha már nem él majd, ezt Kismackó érezni fogja a szél fújásából, a patak csillogásából és a madarak csiripeléséből is.

Miről beszélgessünk?

Szeretem azokat a könyveket, ahol tovább lehet gondolni az egyes témákat, és saját kreativitásunkra van bízva, hogy egy beszélgetés során mit hozunk ki belőlük, ezt a könyvet viszont azért szeretem, mert egyszerűségében nagyszerű, nem komplikálja túl a témát, miközben pontosan azokat a kérdéseket teszi fel, amiket hasonló történetet olvasva én magam is feltennék gyerekként - vagy feltennék a gyerekemnek szülőként.

Talán egy ponton, ahol Kismackó direkt elkezd hangosan kiabálni és összevissza szaladgálni, éreztem azt, hogy nincs feloldva a mese, ott a Mama rászól, amire Kismackó diadalmasan megjegyzi, hogy most végre kiderült, hogy a Mama már nem is szereti őt - itt olvasni még nem tudó gyerekek esetében én biztosan nagyvonalúan kiegészíteném a szöveget azzal, hogy akkor is szereti, ha rászól, nagyobbacska gyerekekkel pedig már meg is lehet beszélni a kérdést.

Felmerülhet az, hogy a könyvben szerepel a halál, és az, hogy mi történik akkor, ha Kismackó anyukája már nem él. Ez lehet ijesztő a könyv elolvasása előtt, és a szülőkben is kiválthat akár ellenérzést, ha úgy érzik, hogy ezzel felesleges szorongást plántálnának a gyerekekbe. A halál és a gyász témája külön posztot is érdemelne, igyekszem a jövőben ezzel is foglalkozni majd, addig is az ismert és elismert Vekerdy Tamás véleményére hagyatkozom elsősorban, ő ebben az interjúban beszél erről a kérdésről is.

Maga a téma, vagyis az, hogy a szeretet állandó, érezzük akkor is, amikor épp megszidjuk a gyereket, vagy haragszunk rá, nagyon fontos. Nem lehet elég korán tudatosítani a gyerekekben azt, hogy a szeretet megvonása nem lehet elfogadható eszköz, pláne nem büntetés, nem alkalmazhatjuk velük szemben a szülő-gyerek viszonyban, így remélhetőleg megtanítjuk arra is, hogy ezt a későbbi párkapcsolataiban se fogadja el. (Tudom, távolinak tűnik, de hamar eljön.) Ha van kedvünk és erőnk az önvizsgálathoz, azt is érdemes végiggondolni, hallottuk-e mi gyerekkorunkban a szüleinktől, ha valami rosszat csináltunk, azt, hogy: "Most nem szeretlek." vagy "Nem szeretlek, amikor így viselkedsz." Ha igen, mennyire épült belénk ez a minta, használjuk a kifejezést a mindennapokban? Használjuk a szeretetmegvonást, vagy akár a beszédmegvonást akkor, amikor egy konfliktushelyzetben büntetni akarjuk a másikat? Ha rádöbbentünk, hogy igen, innen már csak egy lépés tudatosan elhagyni ezt a szokásunkat, én drukkolok, hogy minél többünknek sikerüljön.

Kérdésed van, hozzászólnál, vagy másik könyvet ajánlanál? Tedd meg itt kommentben, a Facebookon, vagy írj a vertezdfel[kukac]gmail.com e-mail címre!