Szívszorító látni, ahogyan a stressz, a szorongás és a félelem a gyerekek mindennapjainak részévé válik, és attól tartok, egyre többen találkozunk ezzel a jelenséggel a saját környezetünkben. Gyerekek, akik teljesítménykényszerben élnek, akik nem tudják megbeszélni a szorongásaikat a szüleikkel, se más felnőttekkel, akik rettegnek attól, hogy nevetségessé válnak a kortársaik szemében... A rossz hírem az, hogy nincs recept, varázsige vagy csodamondat, ami ezeket a problémákat megoldaná, de sok apró segítségből fel lehet építeni egy nagy egészet, és Al Ghaoui Hesna könyve ebben remek partner.

! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.

A könyv főszereplője a kisiskolás Holli, aki nem tartja magát túl bátornak, mi tagadás, gyakran azt érzi, hogy ő bizony gyáva. A torkában dobog a szíve, ha ki kell mennie felelni, nagyon izgul amiatt, mert verset kell mondania az egész iskola előtt, ráadásul úgy érzi, hogy ezzel teljesen egyedül van, ránézésre sem az anyukája, sem a tanárai, de még a többi gyerek sem fél semmitől. Szerencsére az egyik mesekönyvéből váratlanul életre kel Mumus, aki megmutatja Hollinak a félelem valódi természetét, és azt, hogy hogyan tudja a javára fordítani azt.

Holli megtanulja Mumustól, hogy a félelem nem rossz dolog, segít abban, hogy koncentrálni tudjon az előtte álló feladatra, és azt is megérti, hogy a kudarc sem a világ vége, ha mindig mindenben mi lennénk a legjobbak, az egy idő után nagyon unalmassá válna. Mumus három fontos gyakorlatot is megtanít Hollinak, az egyik egy légzőgyakorlat, ami segít abban, hogy ellazuljon akkor, ha izgatott vagy szorong valami miatt. Tanít neki egy technikát a tudatos ellazulásról, megmutatja neki, hogy ha minden izmát először megfeszíti, aztán elernyeszti, akkor tudja csökkenteni a feszültség szintjét, és tanít egy bájos versikét is a félelem természetéről és arról, hogy mit tegyünk, ha félünk.

Holli e tudás birtokában sikerrel veszi az előtte álló akadályokat, de a legnagyobb próbatétel akkor vár rá, amikor az osztályba egy új lány érkezik, akiről a többiek rögtön suttogni kezdenek, pletykákat terjesztenek, és kihagyják a közös játékból. Holli először a többiekkel tart, de az udvaron eszébe jut az, amit Mumus mondott neki a csúfolódókról: akik ezt csinálják, mind rejtegetik a saját bizonytalanságukat. Így Holli már nem fél attól sem, hogy mások mit fognak mondani vagy gondolni róla, és az új lány segítségére siet. Hamarosan az is kiderül, hogy Holli megtanult bátran félni, és már nincs szüksége Mumus segítségére, aki ezután az új osztálytárs segítője lesz.

A mese az általános iskola első osztályától olvasható, elsőrangú segítő történet. Aki az igazán szépen szőtt mondatokat és a szépirodalmi mélységet keresi benne, talán kissé csalódott lesz, a mese sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a praktikumra és az ismeretterjesztésre, mint a szép irodalmi nyelv kiépítésére, de ez természetesen nem jelent pongyola vagy rossz fogalmazást. Jól el lehet kapni a stressz és szorongás grabancát már a kezdeteknél, én mindenképpen ajánlom az elsős-másodikos korosztálynak.

Miről beszélgessünk?

A könyv a szülők számára is fontos kérdéseket vet fel, mert nem titkolja a tényt, hogy a felnőttek is félnek bizonyos dolgoktól vagy bizonyos helyzetekben, legfeljebb nem mutatják ki. Amikor tehát a könyvről beszélgetünk, érdemes felkészülni arra is, hogy képesek legyünk megnyílni, és mi is őszintén beszéljünk a félelmeinkről.

Kérdezzük meg a könyv elolvasása után a gyerekünket arról, hogy neki milyen helyzetekben lenne szüksége Mumus segítségére. Beszéljük át azokat a szituációkat, amiket említ, gondoljuk végig, hogy hogyan kellene bátran félni olyankor, és hogy legközelebb gondoljon arra, hogy Mumus ott van vele, amikor segítségre van szüksége.

Csináljuk végig a légzőgyakorlatot és az izmok tudatos elernyesztésének gyakorlatát többször együtt, fontos, hogy ne csak akkor, amikor épp teljes nyugalomban olvasunk otthon, hanem a könyv elolvasása után hétköznapi élethelyzetekben is, vagy akkor, amikor konkrét stresszhelyzet lép fel. Az a fontos, hogy ezek a technikák beépüljenek, és magától értetődő legyen a gyerekünk számára az, hogy nehéz helyzetekben alkalmazza őket.

Ha szeretnénk, csinálhatunk bátorságnaplót, annak mintájára, amit Holli ajándékozott Mumusnak, ebben követhetjük a gyerekünkkel együtt, hogy mikor volt olyan élethelyzetben, amikor izgult vagy félt, és ezt hogyan oldotta meg. Ha egy-egy ilyen próbatétel kudarccal végződik, keressük meg közösen, hogy mit lehet belőle tanulni, és próbáljuk erre helyezni a hangsúlyt.

Érdemes hosszan beszélgetni az utolsó fejezetről, amikor Holli úgy dönt, hogy nem áll be az új osztálytársukat kiközösítők társaságába, hanem nyitni fog felé. Beszéljünk a saját osztályközösségéről, arról, hogy ki van éppen hasonló helyzetben. Beszélgessünk arról, hogy miért nehéz néha kiállni amellett, akit mindenki bánt, és miért tűnik sokkal könnyebbnek a többség pártját fogni. Tudatosítsuk, hogy tőlünk mindig kérhet segítséget és számíthat ránk minden helyzetben.

Hozzászólnál, kiegészítenéd, más a véleményed? Írd meg kommentben, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com-ra!

A borító stílusa és a történet főszereplőjének életkora ne tévesszen meg senkit, ez a könyv igencsak a középiskolás korosztálynak szól. A blogon eddig megjelent könyvek nem ezt a csoportot célozták, de természetesen nekik is van mit ajánlanom, például ezt, amit egyes olvasói csak "a norvég Billy Elliot"-ként emlegetnek.

Gaston egy kedves kis egyszarvú, aki szeret játszani, a barátaival és a családjával lenni, labdázni, és más hasonló dolgokat, amiket az egyszarvúak (és a gyerekek is) általában szeretnek. Gaston szivárványszínű sörénye azonban néha egyszínűvé válik, ilyenkor valamilyen érzelem hatalmasodik el rajta. A francia gyermekpszichológus Aurélie Chien Chow Chine szakterülete az óvodáskorú gyermekek érzelmi kommunikációjának fejlesztése, valamint a szofrológia, ami egy speciális szorongásenyhítő relaxációs technika. A Gaston könyvek magyarul megjelent hat része ezt a két területet ötvözi, ideális olvasmány óvodáskorú gyerekek számára.

A sorozat mindegyik kötete ugyanúgy épül fel, az első néhány oldalon megismerjük Gastont a szivárványszínű sörényével, és azt, hogy hányféle érzelem dúlhat egy ilyen kis egyszarvúban. Az olvasás során ekkor egy ábrán a gyerekeknek lehetőségük van kiválasztani, hogy ők éppen hogy érzik magukat - az időjárás elemei segítenek nekik ebben, a verőfényes napsütéstől a viharig megkereshetik a saját hangulatukat. Miután ezzel megvagyunk, minden könyv egy-egy érzelmet mutat be és jár körül. Magyarul a Scolar gondozásában 2019-ig négy kötet jelent meg: a félelem, a szomorúság, a düh és a féltékenység. Mivel egy-egy könyv összesen 28 kis alakú oldal, így egy bejegyzésben mutatom be őket.

2020-ban két további kötet látott napvilágot, a Duzzogok és a Boldog vagyok. Minden kötetet ajánlok minden kisgyerekes háztartás számára, de ha választani szeretnétek, azt javaslom, hogy ez utóbbi mindenképpen legyen a csomagban: nagyon kedves történet arról, hogy Gaston az örömét és a boldogságát nemcsak légzőgyakorlatok segítségével tudja megmutatni a körülötte lévőknek, hanem azzal is, hogy segít nekik, vagy hogy kimutatja az irántuk érzett szeretetét.

Az egyes érzelmek bemutatásakor rövid és érthető mondatokkal, gazdagon illusztrálva mutatnak be a könyvek egy-egy helyzetet, a félelemnél Gaston a sötéttől fél, húzza az időt, hogy ne kelljen lefeküdnie, míg a féltékenységről szóló könyvben azt mutatja meg a szerző, hogy Gastonnak milyen érzés, amikor az unokatestvére vendégségben van náluk, és Gaston úgy érzi, hogy minden róla szól, ő maga pedig csak a második. Ez az egyik személyes kedvencem, ahol a megértést segítő illusztráció Gaston szíve, amin láncok tekerednek körbe, miközben szereti az unokatestvérét, mégis pont ilyen rossz érzés önti el.

Minden kötetben az érzelem bemutatását egy légzőgyakorlat követi, ami során Gaston, és vele együtt a gyerekek vizualizálják a problémát, a félelem ellen például egy páncélt öltenek magukra, majd a légzőgyakorlattal elfújják a bennük lévő érzelmet, megszabadulnak tőle. Ezt követően látjuk még, hogy Gaston ismét vidám és kiegyensúlyozott. Bevallom, nekem hiányzik egy másfajta feloldás is, amivel szorosabban összekapcsolható a történet és a megváltozott hangulat, de azt gondolom, a rutinos mesélő szülőknek nem lesz kihívás kitérni erre is, és én is szeretnék néhány ötletet adni hozzá.

Miről beszélgessünk?

A könyvsorozat feldolgozásához a legelső tanácsom az, hogy hagyjunk bőséggel időt az egyes érzelmek megismerésére és bemutatására. Még ha úgy is érezzük, hogy mind a négy kötetre azonnal szükségünk van, állítsunk fel fontossági sorrendet, és legalább egy-két héten át csak az egyik érzelemmel foglalkozzunk, amit a leghangsúlyosabbnak érzünk. Nem árt, ha a történeteket előolvassuk magunknak, és igény szerint akár módosíthatunk is rajtuk. A félelemről szóló kötet esetében például Gaston a sötéttől fél, az én meglátásom szerint viszont ha a gyerekünk egyáltalán nem fél a sötétben, akkor teljesen felesleges ezt az információt átadni neki. Helyettesítsük be nyugodtan azzal, amitől ő fél, nézzük azon keresztül a történetet.

A könyv végére érve, amikor elsajátítottuk a légzőgyakorlatot is, lehetőségünk nyílik arra, hogy tovább beszélgessünk az adott érzelemről. Kérdezzük meg a gyerekünket arról, hogy emlékszik-e, mikor érzett legutóbb félelmet (féltékenységet, dühöt, szomorúságot), és mi váltotta ki azt. Vannak-e olyan helyzetek, amikor rendszeresen érzi ezt - ez jó visszajelzés lehet a szülőknek is a mindennapok szervezése, alakítása szempontjából. Egyezzünk meg vele abban, hogy ha legközelebb így érez, szólni fog nekünk, és majd együtt megcsináljuk a könyv által javasolt légzőgyakorlatot. Talán kicsit furcsának tűnhet egy óvodással légzőgyakorlatokat végeztetni, de azt gondolom, egy próbát mindenképpen megér.

Ahogy a könyvsorozat ismertetésénél kiemeltem, nekem ennél a pontnál kicsit hiányos a lezárás, Gaston mindig elfújja a rossz érzéseit, és azzal vége is van a problémának. Tudatosítsuk a gyerekünkben azt, hogy hozzánk mindig fordulhat minden kérdésével és nehézségével, és azt is, hogy mindig tiszteletben tartjuk az érzéseit. Ugyanakkor fontos tudni, hogy egyes érzelmek olyan következményekkel járhatnak, ahol azt is meg kell beszélni, hogy bizonyos határokat nem szabad átlépni. Például így: "Megértem, hogy féltékeny vagy a testvéredre, és örülök, ha most ki tudtad fújni magadból ezt a féltékenységet. De nem szabad megütnöd őt, még játékból sem, mert ezzel fájdalmat okozol neki, és a fájdalmat nem lehet csak úgy elfújni!"

A könyv jó apropót ad arra is, hogy a saját érzelmeinkről tudjunk beszélni bizonyos helyzetekben. A felnőtteknek is nehézséget okoz néha azonosítani a saját problémáikat, a másik szidalmazása helyett érthetően megfogalmazni a bennük lévő érzéseket. Nekünk is jó önismereti út lehet, ha egyes helyzetekben megfogalmazzuk a dühünket vagy a szomorúságunkat. A rövid kis történetek kereteit kitágítva minden élethelyzetben megpróbálhatjuk a gyerekünkkel közösen megfogalmazni az érzéseinket, ez nemcsak az érzelmi intelligenciát növeli, de az egymás közötti kommunikációt is erősíti.

Kipróbáltad? Eszedbe jutott erről valami? Megosztanád? Írd meg kommentben, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com-ra!

Az ötletet, hogy egy helyre kellene gyűjteni azokat a gyerekkönyveket, amik olvasmányosságuk mellett érzelmi támaszt és segítséget is nyújthatnak nehéz időkben, tulajdonképpen ez a könyv adta. Nagyon korán megtanultam olvasni, így Sara történetét már óvodásként megismertem, és össze se tudnám számolni, hányszor izgultam végig az oldalakat. Csak sok-sok évvel később derült ki, hogy milyen fontos és meghatározó olvasmány volt ez, és milyen sokat segített abban, hogy az általános iskolában töltött első két-három évemben fel-felbukkanó kiközösítést és bullyingot komolyabb sérülések nélkül átvészeljem.

Ez már a második könyv, amit Wéber Anikótól olvastam, és az eddigiek alapján úgy tűnik, a könyveiről szóló ajánlások gyakran feltűnnek majd itt. Korábbi könyvéhez, Az osztály veszteséhez hasonlóan itt is gyerekek közösségével találkozunk, az előzőben egy napközis csoport, ebben egy osztály történetével.

A Vértezd fel! blog olyan gyerekeknek szóló könyveket mutat be, amik nem csupán olvasmányosak, szépek, szórakoztatóak, újdonságnak számítanak vagy épp a klasszikusok közé sorolhatóak, de olyan elemeket is tartalmaznak, amik segítik átlendülni a gyerekkor döccenőin olvasóikat, tudással, erényekkel, lelki ellenállóképességgel vértezve fel őket. Legyen szó kiközösítésről, zaklatásról, gyászról vagy önbizalom-növelésről, az itt ajánlott könyvek személyes véleményem szerint jó hatással vannak olvasóikra. Az egyes könyveket azonban nem csak ajánlom, hanem minden posztban konkrét segítséget nyújtok ahhoz is, hogy a szülők feldolgozhassák gyermekeikkel közösen az olvasottakat.