Nehéz megtalálni a megfelelő bevezetőt ehhez a poszthoz. Az elmúlt egy hétben rengeteg, segítő szakmában dolgozó ember osztotta meg a tippjeit és az ötleteit ahhoz, hogy hogyan lehet könnyebbé tenni a mindennapokat addig, amíg a koronavírus miatti veszélyhelyzet tart. Hűen a blog témájához, én könyveket fogok ajánlani, elsőként a felső tagozatosok számára.

Az emberek többsége most szorong. Félti magát, a családját, az állását, a megélhetését, a jövőjét, a gyerekei jövőjét. Természetes érzés, épp ezért hiba lenne azt gondolnunk, hogy a gyerekek máshogy állnak ezzel. Ők is félnek, ők is szoronganak, érzik a szüleik bizonytalanságát, és azt is, hogy mennyire nehéz megtalálni a megfelelő szavakat akkor, amikor nem ígérhetünk nekik semmit. Ez nem olyan, mint a sötétségtől való félelem, nem olyan, mintha abban kellene segítenünk, hogy kiálljanak magukért. Más, mélyebb, zsigeribb aggodalom és szorongás uralja a napokat. Ide olyan hősök kellenek, akikről el tudjuk hinni, hogy akár mi is lehetnénk a bőrükben.

Van-e bárki, akinek még be kell mutatnom Harry Pottert? Felsorolhatatlan, hogy J. K. Rowling regénysorozata mennyi mindenre tanított meg minket a szeretet és a barátság erejéről, az ismeretlennel való szembeszállásról, és bizony, a bénító félelemről is. Itt az ideje, hogy a 11-12 évesek megismerkedjenek Harryvel, ha már találkoztak, akkor pedig felelevenítsék a történetet. (Azt viszont nem ajánlom, hogy ennyi idősen az egész sorozatot olvassák, még úgy se, ha a szülők olvassák fel nekik. 11 éves kortól évente érdemes haladni a könyvekkel, egészen a 4. részig, 14 éves kor felett olvasható a többi is egyben. Amíg várjátok, hogy teljenek az évek, ajánlok más olvasmányokat.)

"– Nevezd csak Voldemortnak, Harry. A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is." (Animus, 2019. 288 oldal)

Böszörményi Gyula az elmúlt években a millenniumi időszakban játszódó Ambrózy-regényekkel lopta be magát az olvasók szívébe, nehéz helyzetekben azonban az elsőként 2002-ben megjelent Gergő és az álomfogók c. könyv (és a folytatásai) pótolhatatlan segítséget nyújtanak. Réti Gergő és furcsa családjának kalandjai a Világfa körül egyszerre csodálatos utazás a magyar néprajz világába és saját érzelmeink mélyére.

"– Az éberek ma is éppen úgy szoronganak az éj sötétjében, dideregnek a hideg holdfényben, és fogat koccantanak az árnyaktól, mint rég – felelt halk szóval Kende. – S akinek közülük kivirágzik a lelke, megtalál bennünket. Ne feledd: épp azért hívjuk őket ébereknek, mert szegények képtelenek beleálmodni magukat a varázslatok csodájába." (Könyvmolyképző, 2018. 542 oldal)

Narnia krónikáit sem kell feltétlenül bemutatni a szélesebb közönségnek, bár az is biztos, hogy sokan a filmváltozattal találkoztak csak eddig, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény eseményei, vagy Caspian herceg kalandjai ismerősek számukra.  Azt hiszem, emberek milliói szeretnének most csendben elindulni a ruhásszekrény felé, és maguk mögött hagyni ezt a felbolydult világot, lehet, hogy ez a legjobb időszak arra, hogy mind a hét kötetet végigolvassuk, A varázsló unokaöccsétől kezdve, egészen A végső ütközetig, eggyé váljunk az izgatott gyerekekkel Aslan harcában, mert, ahogy egy korábbi fülszöveg is mondja, Aslan mindnyájunk lelkében ott rejtőzik egy kicsit.

"Hiszen nem ijed meg az ember a kunkorodó gilisztától, ha már csörgőkígyóval is volt dolga, nem retteg a tehéntől, ha már találkozott megvadult bikával." (Harmat, 2019. 768 oldal)

A Neil Gaiman világába vezető úton az egyik legjobb első lépés, ha Coraline-nal ismerkedünk meg, aki nagyon egyedül van a felnőttek között. Amikor egy ajtóra bukkan, és azon keresztül a saját, mégis kifordított világába csöppen, ahol másik apukája és anyukája is van, először minden meseszerűnek tűnik. De mire Coraline rájön, hogy nem minden az, aminek látszik, már csaknem teljesen csapdába esett. Le kell győznie a félelmét, olyan bátornak kell lennie, mint még soha, hogy visszajuthasson abba a valóságba, ami talán kicsit szürke, talán kicsit unalmas, de semmivel fel nem cserélhető.

"Coraline érezte, hogy valahol mélyen benne hatalmas zokogásbuborék duzzad, de megállította, még mielőtt felszállhatott és kifakadhatott volna. Nagy levegőt vett és szétfoszlatta." (Agave, 2020. 128 oldal)

A Sziget-kék Szabó Magda egyik ifjúsági regénye, ami felnőtt fejjel néha kissé didaktikus, de tény, hogy a félelem ellen remek csodaszer. Valentin a Sziget-kéket keresi, azt a kék színt, amiben a világ minden kéksége benne van, mert ez az egyetlen szín, ami meg tudja gyógyítani az autóbalesete után kórházban fekvő Mamit. Ehhez nem is tudok mit hozzátenni, csak a Sziget első alaptörvényét: "Emlékezz és felejts! A törvény magyarázata: emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. (Kandúrka, barátom! – gondolta Valentin.) Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." (Móra, 2016. 176 oldal)

Hogy vagytok? Mit olvastok? Meséljetek itt kommentben, vagy a Facebookon!