Pöttyös, Csíkos, Delfin! - 1. rész

2019. május 30. 13:12 - Vértezd fel!

1. rész - Pöttyös könyvek

Amikor a saját gyerekkori nyaraimra gondolok, a táborok, családi nyaralások és programok mellett mindig újra átjár az az érzés is, ahogy egy különösen forró júliusi vagy augusztusi napon a hűvös szobában olvasom a szüleim gyerekkori könyveit, amiket a nagyszülői házak polcairól zsákmányoltam. A közelgő nyári szünetet ünnepelve ezért egy háromrészes, rendhagyó sorozattal készültem, szeretnék bemutatni néhány klasszikus és közkedvelt könyvet a Móra Kiadó Pöttyös könyvek, Csíkos könyvek és Delfin könyvek sorozatából - olyanokat, amik máig sem veszítettek mondanivalójukból, aktualitásukból, vagy ugyanolyan szórakoztatóak ma is, mint amikor 40-50 évvel ezelőtt megjelentek.

A bejegyzéssorozat első részében a Pöttyös könyvek közül hozok néhány elévülhetetlen kedvencet. Az ebben a kategóriában megjelent könyvek nagyrészt a 8-11 éves lány olvasókat célozzák, és az is jó hír, hogy a Móra Kiadó máig újabb és újabb könyveket jelentet meg a Pöttyös sorozat részeként.

Az egyik személyes kedvencem G. Szabó Judit Hárman a szekrény tetején című, sorozatindító kötete (Móra, 2017. 160 oldal), ami számtalan újrakiadást élt meg, a Kovács lányok kalandjait pedig további 9 részen keresztül követheti az olvasó. Bár a kétezres években megjelent folytatások változó minőségűek, a sorozat címadó kötete, valamint a Megérjük a pénzünket! című második és a Mari, ne bomolj! című harmadik rész mindenképpen ajánlásra méltó. A könyvsorozat főhőse Kovács Anikó (az első részben még Andrea), akit Nagymama szerint addig nem kell félteni, amíg szóhoz hagyják jutni. Anikó az osztály és a család bohóca, aki gyakran téveszt, hibázik, de sosem szándékosan teszi azt, és megmutatja, hogy igenis lehet nevetni saját magunkon, a világ nem dől össze, a dolgokat pedig jóvá lehet tenni akkor, ha őszinték vagyunk magunkkal és másokkal is.

Halasi Mária Kölcsönkért szülők című könyvének (Móra, 1976. 216 oldal) ugyan előzménye is van (a legutóbb 2010-ben kiadott Az utolsó padban), de mégis a második rész adja meg a hamisíthatatlan nyári hangulatot, Lakatos Kati, a faluról Budapestre került cigánylány osztálya ugyanis kirándulni megy a Balatonra! Kati beilleszkedésének folyamata, a mindenhol tapintható kirekesztés, vagy éppen a kiskamaszok közötti folyamatos ugratások és határkeresések olyan élővé és maivá teszik a szöveget, hogy még a szigorú tábori rend, a zászlófelvonás és -levonás, na meg az őrsi napló is érthetővé válik. Fontos regény a közösségről és a kiközösítésről, aminek a végére az is kiderül, hogy vajon kinek volt szüksége kölcsönkért szülőkre. És ha a könyv sikert arat, a szülők-nagyszülők is felidézhetik a saját kisdobosélményeiket.

A Jeripusz (Móra, 1987. 188 oldal) Magyar Katalin meséje, valódi, izgalmas kalandregény. A Jeripusz-hegy legendája szerint minden századik évben a hegy gonosz ura elragadja a vidék legszebb lányát. Sokan mesebeszédnek tartják, amíg egy reggelen el nem tűnik a gyönyörű, ám rendkívül beképzelt és rideg Virág Eszter. A belé titokban szerelmes Balambér elindul, hogy kiszabadítsa a lányt, útja során az Óz Dorothy-jához hasonlóan bolondos és furcsa figurák szegődnek mellé - Facsuta, a két lábon járó bokor, vagy Erimor, a beszélő kutya - és sok-sok titokra fény derül. Gyönyörű mese a szeretet erejéről, a barátságról és a hűségről, Mészáros Márta csodálatos illusztrációival, amik egyenesen színes ceruza után kiáltanak, én a saját példányomat annak idején kiszíneztem, és erre buzdítok mindenki mást is.

Nyílt titok, hogy óriási rajongója vagyok Szabó Magdának, aki gyerekkoromban a Születésnap (Móra, 2017. 264 oldal) című könyvével hívta fel magára a figyelmemet, hogy aztán soha többé le se tudjam tenni a könyveit. Egyik legjobb ifjúsági regényének tartom Illés Bori történetét, aki 14. születésnapját mindennél jobban várja, mert meggyőződése, hogy ettől a naptól fogva nagylány lesz, nem kell többé két ágba font copfban hordania a haját, és talán végre megkapja azt a magas sarkú cipőt is, amiért olyan régóta könyörög a szüleinek. Bori felnőtté válásáról és felnőttként való viselkedéséről szól ez a regény, ami, ahogy azt bizonyára már ti is kitaláltátok, nem egy nylonruhával vagy egy cipővel kezdődik, hanem valami mással. Aki egyszer is elolvassa ezt a könyvet, biztosan örök életre megjegyzi a regénybeli utca névadójának, Eperjes Benjáminnak mottóját: "Magad semmi sem vagy, tsupántsak annyi, mennyit népedért teendel."

A négy magyar könyv után ötödikként egy valódi francia történetet szeretnék még ajánlani, ez Madeline Gilard Gálaest a Miniklubban című könyve (Móra, 1971. 200 oldal). Anne a szüleivel és a testvérével új lakásba, egy lakótelepre költözik, ahol gyorsan új barátokat szerez, de a környéket rettegésben tartja Geof és bandája, akik bicikliket lopnak, verekszenek és zaklatják a kisebb gyerekeket. Anne a maga sajátos eszközeivel veszi fel a harcot ellenük, és úgy dönt, barátaival együtt az üresen álló uszodaépületet kihasználva ifjúsági klubot alapítanak, ahol valódi közösségben működhetnek együtt. Tapasztalatból mondom, hogy ez a könyv igazán meg tudja szólítani a mélyen bennünk élő közösségszervezőt, és olvasás után ellenállhatatlan vágyat fogunk érezni arra, hogy nekünk is legyen egy saját klubunk, egy saját társaságunk, akikkel öröm az együttlét.