Néhány napja ajánlottam öt könyvet felső tagozatosok számára, amik segítik legyőzni a félelmeiket ebben a mostani, rendkívül nehéz és szokatlan helyzetben. Az alsósok esetében ugyanolyan fontosnak tartom azt, hogy közös olvasmányélményekkel könnyítsünk a napokon, akár felolvasva, akár együtt olvasva a nekik szóló regényeket. A félelmeken azonban néha nem csak az segít, ha racionálisan szemléljük őket és tudatosan igyekszünk megérteni a természetüket, hanem az is, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a sok nehézség mellett az életnek mindig van jó oldala, szépsége, és néha nem kell mást tennünk, csak csendben megvárni, amíg a rossz idők elmúlnak Öt igazi "feel-good" könyvet ajánlok most alsósoknak, amiből optimizmust és derűlátást meríthetnek, amik szereplői századokon át integetnek nekünk el nem évülő üzeneteikkel.

112 éve töretlen népszerűségnek örvend Anne otthonra találásának története, aki árva kislányként érkezik a kanadai falucskába, Avonlea-be, hogy ház körüli segítség legyen a savanyú és magának való testvérpárnak, Marilla és Matthew Cumbertnek. Anne őszintesége, lefegyverző kedvessége és életöröme nem fakul az évtizedek múlásával, Avonlea a béke és biztoság szimbólumává vált. Biztosan állíthatom, hogy ez az egyik legmegfelelőbb könyvsorozat arra, hogy lelassuljunk és felfedezzük a mélyen bennünk megbújó optimizmust. Anne nem csak arra tanít minket, hogy mindig keressük meg a dolgok jó oldalát, de rendíthetetlen bátorságával igazi példaképként is áll kicsik és nagyok előtt egyaránt.

"Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled." (Könyvmolyképző, 2018. 350 oldal)

Ha Anne szöges ellentétét keressük, nem kell nagyon messzire mennünk: Tom Sawyer 1876 óta borzolja a kedélyeinket sajátos munkafelfogásával, magolásra való képtelenségével, Polly néni bosszantásával, és azzal, hogy mindig minden csíny közepében ott találjuk. Mindent kipróbál, nem ijed meg semmitől, de helyén van a szíve és az esze is. Tom mellől nem maradhat el Huckleberry Finn, és persze a kis Becky sem, a könyv pedig egyszerre humoros, szívmelengető, fordulatos és izgalmas, a vége pedig akkor jó, ha minden jó.

"De nincsen olyan baj, amelyben ne lenne valami öröm. Mikor Tom reggeli után iskolába ment, minden pajtását meghódította egészen újszerű köpésművészetével, amit foghíjasságának köszönhetett. A mutatvány általános csodálatot keltett a köréje gyűlt kíséretben, és az egyik fiú, aki mindeddig a napig még a tisztelet és bámulat központjában élt csúnyán elvágott ujjával, ettől a pillanattól kezdve magára maradt." (Helikon, 2020. 316 oldal)

A kimért és szigorú Polly néni (ez egy másik Polly néni, de ezek a Polly-k, úgy látszik, már csak ilyenek) egy hatalmas kastélyban él a maga konok szabályai szerint, ami nem tűri a lármát, a túlságos jókedvet, és egyáltalán, semmiféle viháncolást. Amikor árva unokahúga, Pollyanna a kastélyba érkezik, Polly néni mindent megtesz, hogy a saját szabályaihoz igazítsa a kislányt. Nem számol azonban azzal a titokzatos játékkal, amit Pollyanna még édesapjától tanult: hogyan lássuk meg minden velünk történő dologban azt, aminek örülni tudunk. Az élet játéka klasszikus mese arról, hogy az élet mégis mindig tartogat valami szépséget nekünk, ha elég figyelmesek vagyunk, hogy észrevegyük.

"– Nancy, én a maga helyében örülnék, hogy most hétfőn reggel van! – Miért – kérdem én. – Hát azért, mert egy egész hétbe fog telni, amíg újból hétfő reggel lesz!" (Szent István Társulat, 2019. 190 oldal)

A brit udvarházak, és összességében az Anglia iránti rajongást a legjobban Francis Hodgson Burnett könyvei ébreszthetik fel a fiatal olvasókban. A padlásszoba kis hercegnőjéről már korábban írtam egy lelkendező bejegyzést, most itt az ideje, hogy megismerkedjünk A kis lorddal, az amerikai Cedric Errollal, aki, bár nem árva, mégis angliai nagyapjához költözik, mint egyetlen örököse. A nagypapa rajongva szereti a kisfiút, de nem tűr vetélytársat, és Cedric hamarosan nagyon nehéz helyzetbe kerül.

"És akadt még valaki, aki szintén boldog volt. Egy öregember, aki hiába volt egész életében gazdag és előkelő, ritkán érezte magát szívből boldognak. Azt hiszem, azért volt sokkal boldogabb, mert egy kicsit jobbá lett, mint azelőtt." (Ciceró, 2010. 228 oldal)

Végezetül a svájci havasokat ajánlom a lelki egyensúly helyreállításához, most még egy ideig sajnos csak könyvformátumban. Heidi története szintén közismert, a kislány a nagypapájával él egy seregnyi állat és a természet közelségében, azonban amikor elérkezik a tél, Heidinek le kell mennie a városba, , hogy iskolába járjon. Az új környezetbe sehogyan sem tud beilleszkedni, hiányzik neki a korábbi élete, és hiába talál barátokat, a hegyek hívják őt. Szerencsére ez a történet is jól végződik, mi pedig minden olvasással egyre jobban a szívünkbe zárjuk Heidit.

"Azt meg se értik azok, akik nem próbálták, milyen rossz az, ha az embernek hosszú napokon át egyedül kell feküdnie, és nem is lát semmit, még a napfényt sem. Ilyenkor nagyon szomorú gondolatok jutnak az ember eszébe, úgy érzi, sohase lesz reggel, és nincs tovább. De ha aztán megint válthat néhány szót valakivel, mintha egyszerre csak fény gyulladna az ember szívében, és ez olyan jó." (Könyvmolyképző, 2012. 250 oldal)

Olvastátok őket? Tetszettek? Meséljetek itt kommentben, vagy a Facebookon!