A kihirdetett válsághelyzet és az ebből következő kényszerű "lakásfogság" minden korosztályra hatással van, kicsiknek és nagyoknak egyaránt fokozottan oda kell figyelniük a mentális egészségükre. A középiskolás korosztály, bár sok tekintetben önállóbb, bizonyos szempontból sokkal veszélyeztetettebb is: ugyanúgy ömlenek rájuk a hírek a médiából, a mindennapjaikat az otthoni rendkívüli helyzet mellett az is beárnyékolja, hogy a közösségi médiának nincs olyan szeglete, ami ne a vírusról szólna - még a mémek és viccoldalak is ezen pörögnek. Pokoli nehéz megküzdeni azzal is, hogy ők már nem kisgyerekek, akik a szülőt mindenhatónak és sebezhetetlennek látják, de eszközeik és lehetőségeik még nagyon messze vannak a felnőttekétől.

Most a középiskolásoknak ajánlok öt könyvet, melyek közös jellemzője a humor és a szatirikus elemek, hősei esendőek és szerethetőek, és nem mellesleg, az ajánlott olvasmányok nagyobb része feltehetően megvan otthon, vagy letölthető valahonnan. Mind az öt könyv közös tulajdonsága az is, hogy hősei feltalálják magukat a nehéz körülmények között is, és nem hagyják, hogy a kétségbeesés úrrá legyen rajtuk. Legalábbis nem örökre. A könyvek ugyan nem a klasszikus ifjúsági regények köréből kerülnek ki, de nem okoznak csalódást az olvasóiknak.

Mark Watney asztronauta egyike az első, Marsra lépő embereknek, egy váratlan porvihar azonban elszakítja a csapat többi tagjától, és mire feleszmél, kiderül, hogy teljesen egyedül maradt a bolygón. Nem tud kommunikálni a Földdel, nincsenek felhalmozott készletei, és nincs mivel hazaindulnia. A valamivel több, mint 350 oldalas A marsi gyakorlatilag letehetetlen, lépésről lépésre követjük végig azt, ahogy Mark megpróbálja szinte a semmiből fenntartani magát, felvenni a kapcsolatot a Földdel, és minden egyes napon élet-halál kérdésekben hoz meg döntéseket. Nem mellesleg a könyv határozottan kedvet csinál ahhoz, hogy mélyebben megismerkedjünk a természettudományokkal. És ez nem vicc.

"Számukra egy berendezés meghibásodása rettenetes dolog. Számomra »kedd«." (Fumax, 2015. 358 oldal)

A tizenöt éves Ábel még szinte gyerek, amikor az apja fizetség ellenében erdőpásztornak szegődteti a Hargitára. Ábel egyik napról a másikra egyedül marad a kényszerű magányban, fent a "rengetegben" először csak állatok a társai (két tyúk, egy kecske, egy macska és egy talált kutya), de amint az emberek is megjelennek körülötte, Ábel gondjai csak fokozódnak. Egy kereskedő becsapja, majd egy csendőrt ültetnek a nyakára, és Ábelnek minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy teljesítse a feladatát és megőrizze a méltóságát és emberségét minden helyzetben.

"Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt." (Helikon, 2019. 258 oldal)

Nehéz lenne csupán egy olyan regényt választani a magyar- és világirodalomból, ami életre szóló élményt adva mutatja be a háború és az egymás elleni harc értelmetlenségét, de a képzeletbeli toplistán Švejk, a derék katona dobogós helyen áll. A sörök nagy barátja voltaképpen semmi mást nem szeretne, mint élni a maga megszokott, csendes életét, de a világtörténelem közbeszól, és Švejk kénytelen bevonulni a Monarchia hadseregébe. A csetlő-botló hajdani kutyakereskedő szemén keresztül nézve gúnyolnivaló minden erőszakos hatalom, kacagtatóak az értelmetlen parancsok és hirtelen a hülyeség tűnik az egyetlen méltó és elfogadható állapotnak.

"Vérszomjas pillantást vetett Švejkre, majd ráförmedt:
– Ne bámuljon olyan hülyén.
– Sajnos, ezen nem tudok segíteni – felelte Švejk rendkívül komolyan –, a katonaságtól hülyeség miatt kiszuperáltak, és egy különbizottság hivatalosan hülyének nyilvánított. Én, kérem, hivatalos hülye vagyok." (Ciceró, 2010. 894 oldal)

Régóta hiszek abban, hogy nincs olyan nehézség, amire Rejtő Jenő ne lenne megoldás, vagy legalábbis átmeneti figyelemelterelés. (Repülőgépre fel se szállok egy Rejtő-könyv nélkül.) Tulajdonképpen bármelyik könyve megfelelő arra, hogy a középiskolás korosztály elkezdje a vele való ismerkedést, de ha már otthonainkban kell maradnunk, a legaktuálisabb most a Vesztegzár a Grand Hotelben. Bubópestis-járvány terjedése ürügyén zárják össze egy szállodába mindenféle nemzet képviselőit, ártatlanokat és csalókat egyaránt, miközben a valódi cél egy titkos dokumentum megszerzése. Biztos vagyok abban, hogy aki egyszer beoltja magát a Rejtő-könyvek iránti rajongással, az más szemüvegen keresztül nézi onnantól kezdve élete eseményeit, a legjobb tehát, ha ezt már most elkezdjük.

"A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy »mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj«, nyomban kitör a pánik." (Csengőkert, 2014. 158 oldal)

Arthur Dentre rájár a rúd: a háza egy tervezett útépítés útjában áll, és vele szemben buldózerek várják, hogy ezt a házat a földdel egyenlővé tegyék. Miközben minden erejét latba veti, hogy megmásítsa az építésvezető elhatározását, váratlanul megjelenik barátja, Ford Prefect, és - mint kiderül, az utolsó pillanatban - elmenekíti mindkettejüket a Földről, amit a vogon flotta néhány másodpercen belül megsemmisít. A Galaxis útikalauz stopposoknak kultkönyv, ami a meghökkentő kezdet után csak még képtelenebb fordulatokat vesz, és nem mondhatjuk, hogy ezzel sokban különbözne a valódi élettől.

"– Tudja – Arthur elmélázott –, azért ez sok mindent megmagyaráz. Nekem például egész életemben volt egy különös, megmagyarázhatatlan érzésem, hogy történik valami a világban, valami nagy, sőt baljós, csak éppen senki se hajlandó megmondani, hogy mi.
– Nem – mondta az öregember –, ez csak a normális paranoia. Mindnyájunknak van a világegyetemben." (Gabo, 2005. 260 oldal)

Ti milyen könyvekkel zökkentenétek ki a középiskolásokat a mostani helyzetből? Írjátok meg itt kommentben, vagy a Facebookon!