Jesztl József és Lencse Máté könyvének ajánlójával új rovat indul a blogon; bár a fókuszban továbbra is elsősorban a gyerekeknek szóló segítő könyvek maradnak, szeretnék a jövőben ajánlani olyan, könnyen olvasható szakkönyveket, szakmai anyagokat is, amik a szülőket segítik egy-egy konkrét témában. Az első ilyen poszt a társasjátékokról és azok pedagógiai hatásáról szóló könyvet mutatja be, annál is inkább, mivel a nyári szünetben sok-sok szülő, pedagógus, felnőtt szeretne a gyerekeknek megfelelő, szórakoztató, mégis hasznos szabadidős elfoglaltságot biztosítani.

A szerzők elsősorban hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgoznak hosszú évek óta, tehetséggondozással, képzésfejlesztéssel foglalkoznak, Jesztl József számos intézmény oktatási programjának kidolgozásában segített (például a Burattinoban, Hejőkeresztúron, vagy a Zöld Kakas Líceumban), Lencse Máté pedig az Igazgyöngy Alapítvány által működtetett Toldi Tanoda szakmai vezetője. A társasjáték-pedagógiáról szóló könyvükben saját tapasztalataikat mutatják be, az olvasmány azonban akkor is hasznos lehet, ha nem dolgozunk együtt közvetlenül hátrányos helyzetű gyerekekkel.

A könyv a játék és a társasjáték elméleti alapjainak bemutatásával kezdődik, de nem mulasztja el felhívni a figyelmet arra, hogy a játék elsősorban játék legyen, ne erőltetett tudásátadás, ne kényszer. (Megmosolyogtam ezt a részt, nyugdíjas pedagógus nagymamámmal hatalmas Ki nevet a végén? csatákat vívtunk, aztán amikor megfelelő életkorba értünk a testvéremmel, az egy dobókocka mellé még egy került a táblára, először összeadni kellett a számokat, és az alapján lépni, még később fejenként nyolc bábuval játszottunk, de ekkor már szorozni kellett a két kocka eredményét. Nekem ezek az emlékek is nagyon kedvesek, de egyetértek a szerzőkkel, hogy ez nem minden gyereknek jelent felhőtlen szórakozást.)

Két konkrét játék mechanizmusát is bemutatják a szerzők, mintegy kedvcsinálóként, amikhez nélkülözhetetlen a stratégiai gondolkodás, stratégiaalkotás, a játékostársakkal való kooperáció. Ezt követően áttérnek annak a mérési rendszernek az ismertetésére, amit a Toldi Tanoda társasjáték-eseményein használnak, és amivel mérhető lesz a gyerekek fejlődése az egyes játékterületeken. Az alapvető szövegértési és matematikai készségek mellett a társasjátékok alkalmasak arra, hogy a gyerekek szociális kompetenciáit is fejlesszék, például a fókusz, a szabálykövetés, vagy a kommunikáció és metakommunikáció területén.

A könyv tartalmaz egy táblázatot néhány, a szerzők által ajánlott társasjátékról, és arról is, hogy véleményük szerint melyik játék milyen mértékben fejleszti az egyes kompetenciákat. Én sosem voltam nagy társasjátékos, viszont a könyv hatására komolyan kedvet kaptam ahhoz, hogy ezeket, csak a magam szórakoztatására is, kipróbáljam. Ehhez kapcsolódóan az érdeklődőknek ajánlom a Gremlin közösségi oldalt, ami testvéreihez, a Molyhoz és a Snitthez hasonlóan működik, de itt társas- és videójátékokat lehet keresni, értékelni, jelölni azt, ha már játszottunk vele. Rutinos társasozóknak valódi paradicsom, már csak azért is, mert az egyes jellemzők alapján minden játékhoz ajánl további, hasonló játékokat, így szinte kimeríthetetlen inspirációforrás.

Miért hasznos ez a szülőknek?

Bár a könyv érzésem szerint elsősorban pedagógusoknak szól, nem zárja ki a szülőket és az érdeklődő felnőtteket sem. Az értékelési mechanizmus sem kőbe vésett, csak egy jó irány ahhoz, hogy ha többet szeretnénk kihozni egy együtt töltött nyári hétből (esetleg esős nyári hétből), akkor merre indulhatunk el. Ha szülőként vesszük kézbe ezt a könyvet, egyrészt megfelelő háttértudást szerezhetünk a társasjátékok elméletének világából, másrészt megtanulunk máshogy nézni a Gazdálkodj okosan vagy a Hotel táblájára. A könyv nagy pozitívuma, hogy minduntalan figyelmezteti az olvasót, kerülje a didaktikusságot. Játék közben játsszunk, ne szóljunk ki a játékmenetből, ne akarjuk minden egyes lépés után elmagyarázni a gyereknek, hogy mi volt a tanulság - ha erre van igény, azt a játék után meg lehet tenni, közös játékelemzéssel.

Nagyon hasznos az a rész is, ahol leírja, hogy hogyan teremtsük meg a kereteket a megfelelő társasozáshoz. A játékszabályok megismerése előtt a gyerekeknek általános szabályokat is elmondunk, ami segíthet abban, hogy ne sírással végződjön egy kudarcos játékmenet. Külön fejezet szól az előnyadásról és az előnyök jó kihasználásáról, ami hasznos lehet akkor, ha több, különböző életkorú, vagy különböző fejlettségi fokú gyerekkel játszunk együtt. És persze ott a varázslat, ami tapasztalataim szerint mindig működik, ha a gyerekeket hajlandóak vagyunk bevonni a döntési folyamatokba: maguktól állapítják meg az előnyadás szabályait, komolyan veszik a játékot, ez pedig sokkal jobban hangzik, mint az unásig ismételt, felülről irányítottan megjelenő fordulat: "Hagyd a kistesódat, hadd dobjon még egyszer, ő még úgyis kicsi!"

Gyors és hasznos olvasmány a könyv, ami a Magyar Elektronikus Könyvtárból ingyen letölthető.

Elolvastátok, használjátok, van tapasztalatotok? Írjátok meg itt kommentben, a vertezdfel@gmail.com-ra, vagy a Facebookon!