Szívszorító látni, ahogyan a stressz, a szorongás és a félelem a gyerekek mindennapjainak részévé válik, és attól tartok, egyre többen találkozunk ezzel a jelenséggel a saját környezetünkben. Gyerekek, akik teljesítménykényszerben élnek, akik nem tudják megbeszélni a szorongásaikat a szüleikkel, se más felnőttekkel, akik rettegnek attól, hogy nevetségessé válnak a kortársaik szemében... A rossz hírem az, hogy nincs recept, varázsige vagy csodamondat, ami ezeket a problémákat megoldaná, de sok apró segítségből fel lehet építeni egy nagy egészet, és Al Ghaoui Hesna könyve ebben remek partner.

! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.

A könyv főszereplője a kisiskolás Holli, aki nem tartja magát túl bátornak, mi tagadás, gyakran azt érzi, hogy ő bizony gyáva. A torkában dobog a szíve, ha ki kell mennie felelni, nagyon izgul amiatt, mert verset kell mondania az egész iskola előtt, ráadásul úgy érzi, hogy ezzel teljesen egyedül van, ránézésre sem az anyukája, sem a tanárai, de még a többi gyerek sem fél semmitől. Szerencsére az egyik mesekönyvéből váratlanul életre kel Mumus, aki megmutatja Hollinak a félelem valódi természetét, és azt, hogy hogyan tudja a javára fordítani azt.

Holli megtanulja Mumustól, hogy a félelem nem rossz dolog, segít abban, hogy koncentrálni tudjon az előtte álló feladatra, és azt is megérti, hogy a kudarc sem a világ vége, ha mindig mindenben mi lennénk a legjobbak, az egy idő után nagyon unalmassá válna. Mumus három fontos gyakorlatot is megtanít Hollinak, az egyik egy légzőgyakorlat, ami segít abban, hogy ellazuljon akkor, ha izgatott vagy szorong valami miatt. Tanít neki egy technikát a tudatos ellazulásról, megmutatja neki, hogy ha minden izmát először megfeszíti, aztán elernyeszti, akkor tudja csökkenteni a feszültség szintjét, és tanít egy bájos versikét is a félelem természetéről és arról, hogy mit tegyünk, ha félünk.

Holli e tudás birtokában sikerrel veszi az előtte álló akadályokat, de a legnagyobb próbatétel akkor vár rá, amikor az osztályba egy új lány érkezik, akiről a többiek rögtön suttogni kezdenek, pletykákat terjesztenek, és kihagyják a közös játékból. Holli először a többiekkel tart, de az udvaron eszébe jut az, amit Mumus mondott neki a csúfolódókról: akik ezt csinálják, mind rejtegetik a saját bizonytalanságukat. Így Holli már nem fél attól sem, hogy mások mit fognak mondani vagy gondolni róla, és az új lány segítségére siet. Hamarosan az is kiderül, hogy Holli megtanult bátran félni, és már nincs szüksége Mumus segítségére, aki ezután az új osztálytárs segítője lesz.

A mese az általános iskola első osztályától olvasható, elsőrangú segítő történet. Aki az igazán szépen szőtt mondatokat és a szépirodalmi mélységet keresi benne, talán kissé csalódott lesz, a mese sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a praktikumra és az ismeretterjesztésre, mint a szép irodalmi nyelv kiépítésére, de ez természetesen nem jelent pongyola vagy rossz fogalmazást. Jól el lehet kapni a stressz és szorongás grabancát már a kezdeteknél, én mindenképpen ajánlom az elsős-másodikos korosztálynak.

Miről beszélgessünk?

A könyv a szülők számára is fontos kérdéseket vet fel, mert nem titkolja a tényt, hogy a felnőttek is félnek bizonyos dolgoktól vagy bizonyos helyzetekben, legfeljebb nem mutatják ki. Amikor tehát a könyvről beszélgetünk, érdemes felkészülni arra is, hogy képesek legyünk megnyílni, és mi is őszintén beszéljünk a félelmeinkről.

Kérdezzük meg a könyv elolvasása után a gyerekünket arról, hogy neki milyen helyzetekben lenne szüksége Mumus segítségére. Beszéljük át azokat a szituációkat, amiket említ, gondoljuk végig, hogy hogyan kellene bátran félni olyankor, és hogy legközelebb gondoljon arra, hogy Mumus ott van vele, amikor segítségre van szüksége.

Csináljuk végig a légzőgyakorlatot és az izmok tudatos elernyesztésének gyakorlatát többször együtt, fontos, hogy ne csak akkor, amikor épp teljes nyugalomban olvasunk otthon, hanem a könyv elolvasása után hétköznapi élethelyzetekben is, vagy akkor, amikor konkrét stresszhelyzet lép fel. Az a fontos, hogy ezek a technikák beépüljenek, és magától értetődő legyen a gyerekünk számára az, hogy nehéz helyzetekben alkalmazza őket.

Ha szeretnénk, csinálhatunk bátorságnaplót, annak mintájára, amit Holli ajándékozott Mumusnak, ebben követhetjük a gyerekünkkel együtt, hogy mikor volt olyan élethelyzetben, amikor izgult vagy félt, és ezt hogyan oldotta meg. Ha egy-egy ilyen próbatétel kudarccal végződik, keressük meg közösen, hogy mit lehet belőle tanulni, és próbáljuk erre helyezni a hangsúlyt.

Érdemes hosszan beszélgetni az utolsó fejezetről, amikor Holli úgy dönt, hogy nem áll be az új osztálytársukat kiközösítők társaságába, hanem nyitni fog felé. Beszéljünk a saját osztályközösségéről, arról, hogy ki van éppen hasonló helyzetben. Beszélgessünk arról, hogy miért nehéz néha kiállni amellett, akit mindenki bánt, és miért tűnik sokkal könnyebbnek a többség pártját fogni. Tudatosítsuk, hogy tőlünk mindig kérhet segítséget és számíthat ránk minden helyzetben.

Hozzászólnál, kiegészítenéd, más a véleményed? Írd meg kommentben, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com-ra!