A borító stílusa és a történet főszereplőjének életkora ne tévesszen meg senkit, ez a könyv igencsak a középiskolás korosztálynak szól. A blogon eddig megjelent könyvek nem ezt a csoportot célozták, de természetesen nekik is van mit ajánlanom, például ezt, amit egyes olvasói csak "a norvég Billy Elliot"-ként emlegetnek.

! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.

A könyv főszereplője a 13 éves Bart, aki anyukájával él, szorgalmasan jár iskolába, órák után pedig bokszedzésre siet, és nagyon sok zenét hallgat. Bart átlagos fiúnak tűnhetne, de persze mindenben van egy kis csavar: az edzéseit elsősorban a védekezésre építi, mert még soha nem ütött meg senkit, a zenelejátszóján operaslágerek vannak, és a fürdőszoba magányában ő maga is operát énekel, ráadásul nem is rosszul! Bart másik különös tulajdonsága, hogy mindenben igyekszik meglátni a jót. Még azt se bánja, hogy nincsenek igazán barátai, mert legalább vannak olyan srácok, akikkel együtt lóghat a szünetben, és így nem ő az, akit a többiek csúfolnak és kiközösítenek. És ott van persze Ada, aki szép, népszerű, és úgy tűnik, kedveli Bartot.

Ada szeretné meghallgatni azt, hogy Bart hogy énekel, ezért a legnagyobb titoktartás mellett kölcsönkap egy házilag készített cd-t. Ada viszont sajnos egyáltalán nem tud titkot tartani, így másnap Bart azzal szembesül, hogy az osztályfőnöktől szólószerepet kapott az évzáró műsorban, ő lesz az előadás utolsó fellépője, a nagy durranás. A gond mindössze az, hogy Bart hangja csak a fürdőszobában cseng szépen, más emberek előtt képtelen tisztán énekelni.

Ada elmegy a kiborult Barthoz bocsánatot kérni, és ekkor éri csak igazán nagy meglepetés: Bart ugyanis egy lepusztult környék lepusztult társasházának szociális bérlakásában él, a környéken mindennaposak a verekedések, balhék, lopások, a lépcsőházban pedig recsegnek a léptek alatt az elhajigált fecskendők. Bart anyukája sem olyan, mint más anyukák, bár Ada csak annyit lát, hogy nagyon-nagyon kövér, azt nem tudja meg, hogy Bart anyukája esténként gyakran elmegy a kocsmába, ahonnan hajnalban ér haza, nem fizeti rendesen a számlákat, és elég gyakran elfelejt bevásárolni is. A nagymama igyekszik minél gyakrabban meglátogatni őket, de anyagilag segíteni ő sem tud nekik. Bart tudja, hogy az anyukája nagyon szereti őt, és ő is nagyon szereti az anyukáját, de már régóta nem hiszi el azt, hogy valaha is elköltöznének a társasházból. Bart ezért úgy dönt, egy kézzel írott papíron felszólítja a lakókat, hogy az egyik hétvégén közösen szedjenek szemetet és takarítsanak ki. Amikor kitűzi a papírt, összeismerkedik Geirrel, a társasházban lakó heroinfüggővel, akinek megtetszik a kezdeményezés és összebarátkoznak Barttal.

Ada viszont ismét nem tud titkot tartani, és Bartot meglátogatják mások is az osztályból: két fiú, akik csak azért mennek oda, hogy megnézzék a környéket és Bart anyukáját, és kicsúfolják őket. Bart úgy érzi, eljött az idő, hogy harcba bocsátkozzon, de a döntő pillanatban nem tudja megütni a fiúkat, helyette az ő orrát törik el. Másnap van Bart születésnapja, az anyukája azonban még reggelre sem érkezik haza. Végül a nagymama érkezik meg, aki elmondja, hogy Bart anyukája kórházba került, mert részegen összeesett. Nincs komoly baja, de az orvos azt mondta, abba kell hagynia az ivást és le kell fogynia. Bár ijesztő híreket kapott, a születésnap összességében mégis jól alakul: Bart egy mobiltelefont kap a nagymamájától, Geir pedig tizenkét lakót gyűjtött össze az aznap esedékes háztakarításra.

Ada különös tervet eszel ki, hogy Bartot jobb kedvre derítse, és megszüntesse a nyilvános énekléstől való félelmét. A híres brit operaénekes, Bryn Terfel épp a városban lép fel, és abban a szállodában lakik, amit Ada apukája vezet. Ada így kideríti a szobaszámát és felviszi Bartot Bryn Terfelhez, tanácsot kérni.

De vajon Bryn Terfel tanácsa, Ada kezének érintése, vagy valami más segít Bartnak túllépni a félelmein? Meg tud-e bocsátani az orrát eltörő Augustnak, és mit szól az anyukája, amikor bemutatja neki John Jonast? Egyáltalán ki az a John Jonas? És mi történik, amikor Geir az előadás után ott várja Bartot a lépcsőházban?
Talán ebből a néhány kérdésből is látható, hogy milyen összetett és sok szálon futó ennek a könyvnek a cselekménye a mintegy 254 oldalon, nem véletlen, hogy bár Bart csak a 13. életévét tölti be, mégis inkább középiskolásoknak ajánlott az olvasása.

Miről beszélgessünk?

Ez a könyv tényleg rengeteg témaötletet ad, ezért mindenképpen ajánlom, hogy a szülők is olvassák párhuzamosan a gyerekekkel, hogy együtt tudják megbeszélni. Alakítsátok a beszélgetést igényetek és ízlésetek szerint, könnyen ki lehet válogatni, hogy melyik téma lehet aktuális, amiről érdemes közösen gondolkodni.

Főleg a középiskolát kezdők számára lehet érdekes Bart és az osztály viszonya. Bart úgy mesél erről, mint egy körről, aminek ő ugyan nem áll a közepén, de nincs is kint teljesen a szélén - az Bertram helye. Azt is tudja azonban, hogy ezek nem állandó pozíciók, bármikor helyet cserélhet bárki bárkivel. Kérdezzük meg a gyerekünktől, hogy az ő osztálya hogy nézne ki, ha ilyen körökben képzelné el. Ő hol állna? Milyen érzés ez neki? Mit érez azokkal kapcsolatban, akik a kör közepéhez közelebb állnak, és mit azokkal kapcsolatban, akik kezdenek kiszorulni? Szerinte lehetne segíteni azon, hogy mindenkit be- és elfogadjanak? Hogyan?

Bart édesanyja összetett alakja a könyvnek. Arne Svingen pontosan ábrázolja a függés hatalmát, a folyamatos ígérgetést és a betarthatatlan ígéretekből származó bűntudatot, miközben Bart akaratlanul is szülőszerepbe kényszerül - ebből csak azért nem lesz nagyobb gond, mert a nagymama jelenléte gyakran oldja a helyzet feszültségét. Geir történetével párhuzamosan a könyv jó alapot kínál a függőségről szóló beszélgetéshez. Kérdezzük meg a gyerekünktől, hogy milyen tünetekből veszi észre, hogy ez a két szereplő függ valamilyen szertől? Miben hasonlítanak egymáshoz? Miben különböznek egymástól? Mi segíthet leállni, és mi az, ami visszahúz? Itt olyan mélységében beszélgethetünk a függés témájáról, amennyire csak szeretnénk. Ha a gyerekünk középiskolás, valószínűleg a kortársak körében is téma a szerhasználat, nyugodtan kérdezzük meg, hogy miről szoktak beszélgetni és mi az ő véleménye. Számos nagyon jó prevenciós anyag elérhető, ezekből később én is szívesen készítek egy válogatást.

Beszédtémát adhat a bántalmazás, a fizikai erőszak, amit Angus elkövet Bart ellen, vagy a tény, hogy Bart hiába jár bokszolni, nem tudja rávenni magát arra, hogy visszaüssön. Kérdezzük meg, hogy az iskolában milyen kultúrája van a fizikai erőszaknak, mit szoktak csinálni, ha verekedést látnak, ő személy szerint mit csinálna, ha ezzel találkozna. Beszélgessünk a fizikai erőszakról, arról, hogy nem az erő vagy a hatalom fokmérője, hogy csak erőszakot szül és egy megtörhetetlen körforgásba taszítja a résztvevőket. Beszéljük meg, hogy mit kell tenni akkor, ha verekedést lát, vagy ő maga verekedésbe keveredik.

Bart éneklése és az ezzel kapcsolatos problémák adják a könyv gerincét, ami segítséget nyújt abban, hogy olyan elvont témákról beszélgessünk, mint a bátorság, az önbizalom és a barátok támogatása. Kérdezzük meg a gyerekünket, hogy szerinte Bart miért nem tudott a nyilvánosság előtt énekelni, és aztán szerinte mi segítette ahhoz, hogy mégis képes volt rá az évzárón? Volt-e már olyan helyzetben, hogy nagyon izgult valamitől, de aztán mégis megtette? Sikerrel járt vagy sem? Mi történik, ha valaki ilyenkor nem jár sikerrel, beég mások előtt? Próbáljunk minél többet beszélgetni arról, hogy a kellemetlen és kínos dolgok, amik megtörténnek velünk, az élet velejárói, és miután megtörténnek velünk, rosszul érezzük magunkat, de nem szabad hagyni, hogy ez a rossz érzés állandóan velünk legyen és megbéklyózzon minket. Beszélgessünk arról, hogy mennyire fontos megbocsátani önmagunknak, és hogy milyen eszközök léteznek erre - ha foglalkoztat titeket a téma, később ennek is szívesen szentelek egy bejegyzést.

Kimaradt valami, támadt egy ötleted vagy megosztanád a gondolataidat? Írd meg kommentben, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com címre!