Ez már a második könyv, amit Wéber Anikótól olvastam, és az eddigiek alapján úgy tűnik, a könyveiről szóló ajánlások gyakran feltűnnek majd itt. Korábbi könyvéhez, Az osztály veszteséhez hasonlóan itt is gyerekek közösségével találkozunk, az előzőben egy napközis csoport, ebben egy osztály történetével.

! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.

A 6. b osztály osztálykirándulásra készül a majki remeteségbe - de nem mindenki várja örömmel az együtt töltendő napokat. A történet elején rögtön megismerjük Levit, akit rendszeresen csúfolnak az osztálytársai, és kicsivel később találkozhatunk Annával, aki szintén gyakran válik nevetség tárgyává.

Az osztálykirándulás első éjszakájára nagy tervvel készül az osztály: kicsalják az erdőbe Levit és Annát, hogy ott szellemeknek öltözve jól rájuk ijesszenek. Elképzeléseikbe azonban hiba csúszik akkor, amikor egy ismeretlen, fehér csuklyás alak felbukkanását követően nyoma veszik az osztály hangadójának, Márknak, Levinek és Annának is. A csuklyás üzenetet is hagy, az osztálynak együtt kell működnie, hogy megfejtsék a rejtvényt, ami osztálytársaik nyomára vezetheti őket. Az osztályközösségben korábban leosztott szerepek felborulnak, és miközben életükben először kénytelenek együtt dolgozni, az olvasók egyesével ismerhetik meg az osztály tagjait, például az örök másodhegedűs Atit, vagy a nagydarab, csendes, a csúfolódásokat látszólag fel sem vevő Zsuzsit.

A kiadó ajánlása szerint a könyv 10 éves kortól olvasható, bár én ezt egy kicsit korainak találom. A nyomozás, amit a gyerekek folytatnak társaik megtalálásának érdekében, korántsem veszélytelen, és bővelkedik az izgalmakban is. Egyes hangulatkeltő elemek, mint például a fehér csuklyás titokzatos felbukkanásai, a könyv vége felé egyre ijesztőbbé válnak, a gyerekek néhány korábbi kegyetlenkedése pedig az én idegeimet is komolyan megviselte. (Konkrétan azon, hogy eltüntették Anna cicáját, a mai napig nem tudok napirendre térni.) A könyvben szereplő gyerekek hatodik osztályosok, én azt gondolom, hogy nagyjából ugyanennyi idős kortól olvasható a regény, de természetesen mindenki ismeri a gyereke olvasási szokásait, a legjobb, ha ahhoz viszonyít.

Bár az olvasókat gyakran megosztja a nyomozás folyamata és végeredménye, a könyv mégis tökéletesen alkalmas a későbbi beszélgetésre. Ha az izgatottság elmúlt, és a fehér csuklyás mibenlétének összes lehetséges variációját megtárgyaltuk, rá lehet térni a könyv mélyében fekvő témákra: a kiközösítésre, zaklatásra, fenyegetésre, iskolai erőszakra, illetve az osztályközösség formálódására.

Miről beszélgessünk?

A könyv egy felnőttek számára is izgalmas kérdést boncolgat a krimiszálon túl: azt, hogy megváltoztathatók-e a társaságban leosztott sablonszerepek, egy váratlan kihívással átírható-e a megszokott csoportdinamika és csoportnorma.

Kezdjük azzal, hogy megkérdezzük a gyerekünket, mit gondol a főbb szereplőkről. Mi volt a véleménye Leviről a történet elején, és ez változott-e a történet végére? Mit gondol, Márk máshogy fog viselkedni ezek után az osztályban? Vajon tovább fog piszkálni más gyerekeket? Mi a véleménye arról, hogy Annát az anyukája másik iskolába vitte? Szimpatikus volt neki Zsuzsi karaktere, vagy épp ellenkezőleg? Mit gondol Ati szerepéről a könyvben? Volt-e más karakter, aki különösen fontossá vált neki? 

A könyv jó apropót ad ahhoz is, hogy belelássunk a gyerekünk osztályában zajló folyamatokba. Kérdezzük meg tőle, hogy melyik szereplőt melyik osztálytársával tudna azonosítani. Ugyanúgy cselekednének, mint a szereplők? Máshogy viselkednének egyes helyzetekben? Ő kinek a bőrébe bújna, ki áll hozzá a legközelebb?
A beszélgetésnek ezen a pontján az is kiderülhet, hogy van-e valaki áldozat- vagy zaklatószerepben az osztályban, és hogy a szemlélők hogy viszonyulnak hozzájuk.

Beszélgessünk Leviről és Annáról abból a szempontból is, hogy mit érezhetnek, miközben a többiek csúfolják vagy kirekesztik őket, ezzel növeljük a gyerekünk érzelmi intelligenciáját, különös tekintettel az empátiára. Itt is utalhatunk az osztályára, megkérdezhetjük, hogy szerinte van-e valaki hasonló helyzetben és ő mit érezhet. Kérdezzük meg, hogy szerinte Zsuzsi miért viseli máshogy az osztálytársak piszkálódását, mik azok a tulajdonságai, amik képessé teszik erre. Beszéljük át a gyerekünkkel, hogy ő mit gondol ezekről a tulajdonságokról, közel érzi-e őket magához.

Az osztály a könyvben kihagyja a felnőtteket a nyomozásból, és egyedül próbálja meg felgöngyölíteni az ügyet. Ez a történetszál jó alkalom arra, hogy átbeszéljük a gyerekünkkel az árulkodás és a segítségkérés közötti különbséget, hangsúlyozzuk azt, hogy mennyire fontos bevonni a felnőtteket is egy ilyen konfliktusba, és persze biztosítsuk megértésünkről és szeretetünkről. Ha éles helyzetbe kerülünk, és a gyerekünk tényleg megoszt velünk egy hasonló történetet, akkor se feledkezzünk meg erről, és ne gázoljunk keresztül rajta; mindig kérjük ki a véleményét, és hagyjunk időt arra, hogy elmagyarázzuk, mit miért teszünk.

Kérdésed van, hiányolsz valamit, vagy hozzászólnál? Tedd meg kommentben, vagy küldj e-mailt a vertezdfel[kukac] gmail.com-ra!