Gaston egy kedves kis egyszarvú, aki szeret játszani, a barátaival és a családjával lenni, labdázni, és más hasonló dolgokat, amiket az egyszarvúak (és a gyerekek is) általában szeretnek. Gaston szivárványszínű sörénye azonban néha egyszínűvé válik, ilyenkor valamilyen érzelem hatalmasodik el rajta. A francia gyermekpszichológus Aurélie Chien Chow Chine szakterülete az óvodáskorú gyermekek érzelmi kommunikációjának fejlesztése, valamint a szofrológia, ami egy speciális szorongásenyhítő relaxációs technika. A Gaston könyvek magyarul megjelent hat része ezt a két területet ötvözi, ideális olvasmány óvodáskorú gyerekek számára.

A sorozat mindegyik kötete ugyanúgy épül fel, az első néhány oldalon megismerjük Gastont a szivárványszínű sörényével, és azt, hogy hányféle érzelem dúlhat egy ilyen kis egyszarvúban. Az olvasás során ekkor egy ábrán a gyerekeknek lehetőségük van kiválasztani, hogy ők éppen hogy érzik magukat - az időjárás elemei segítenek nekik ebben, a verőfényes napsütéstől a viharig megkereshetik a saját hangulatukat. Miután ezzel megvagyunk, minden könyv egy-egy érzelmet mutat be és jár körül. Magyarul a Scolar gondozásában 2019-ig négy kötet jelent meg: a félelem, a szomorúság, a düh és a féltékenység. Mivel egy-egy könyv összesen 28 kis alakú oldal, így egy bejegyzésben mutatom be őket.

2020-ban két további kötet látott napvilágot, a Duzzogok és a Boldog vagyok. Minden kötetet ajánlok minden kisgyerekes háztartás számára, de ha választani szeretnétek, azt javaslom, hogy ez utóbbi mindenképpen legyen a csomagban: nagyon kedves történet arról, hogy Gaston az örömét és a boldogságát nemcsak légzőgyakorlatok segítségével tudja megmutatni a körülötte lévőknek, hanem azzal is, hogy segít nekik, vagy hogy kimutatja az irántuk érzett szeretetét.

Az egyes érzelmek bemutatásakor rövid és érthető mondatokkal, gazdagon illusztrálva mutatnak be a könyvek egy-egy helyzetet, a félelemnél Gaston a sötéttől fél, húzza az időt, hogy ne kelljen lefeküdnie, míg a féltékenységről szóló könyvben azt mutatja meg a szerző, hogy Gastonnak milyen érzés, amikor az unokatestvére vendégségben van náluk, és Gaston úgy érzi, hogy minden róla szól, ő maga pedig csak a második. Ez az egyik személyes kedvencem, ahol a megértést segítő illusztráció Gaston szíve, amin láncok tekerednek körbe, miközben szereti az unokatestvérét, mégis pont ilyen rossz érzés önti el.

Minden kötetben az érzelem bemutatását egy légzőgyakorlat követi, ami során Gaston, és vele együtt a gyerekek vizualizálják a problémát, a félelem ellen például egy páncélt öltenek magukra, majd a légzőgyakorlattal elfújják a bennük lévő érzelmet, megszabadulnak tőle. Ezt követően látjuk még, hogy Gaston ismét vidám és kiegyensúlyozott. Bevallom, nekem hiányzik egy másfajta feloldás is, amivel szorosabban összekapcsolható a történet és a megváltozott hangulat, de azt gondolom, a rutinos mesélő szülőknek nem lesz kihívás kitérni erre is, és én is szeretnék néhány ötletet adni hozzá.

Miről beszélgessünk?

A könyvsorozat feldolgozásához a legelső tanácsom az, hogy hagyjunk bőséggel időt az egyes érzelmek megismerésére és bemutatására. Még ha úgy is érezzük, hogy mind a négy kötetre azonnal szükségünk van, állítsunk fel fontossági sorrendet, és legalább egy-két héten át csak az egyik érzelemmel foglalkozzunk, amit a leghangsúlyosabbnak érzünk. Nem árt, ha a történeteket előolvassuk magunknak, és igény szerint akár módosíthatunk is rajtuk. A félelemről szóló kötet esetében például Gaston a sötéttől fél, az én meglátásom szerint viszont ha a gyerekünk egyáltalán nem fél a sötétben, akkor teljesen felesleges ezt az információt átadni neki. Helyettesítsük be nyugodtan azzal, amitől ő fél, nézzük azon keresztül a történetet.

A könyv végére érve, amikor elsajátítottuk a légzőgyakorlatot is, lehetőségünk nyílik arra, hogy tovább beszélgessünk az adott érzelemről. Kérdezzük meg a gyerekünket arról, hogy emlékszik-e, mikor érzett legutóbb félelmet (féltékenységet, dühöt, szomorúságot), és mi váltotta ki azt. Vannak-e olyan helyzetek, amikor rendszeresen érzi ezt - ez jó visszajelzés lehet a szülőknek is a mindennapok szervezése, alakítása szempontjából. Egyezzünk meg vele abban, hogy ha legközelebb így érez, szólni fog nekünk, és majd együtt megcsináljuk a könyv által javasolt légzőgyakorlatot. Talán kicsit furcsának tűnhet egy óvodással légzőgyakorlatokat végeztetni, de azt gondolom, egy próbát mindenképpen megér.

Ahogy a könyvsorozat ismertetésénél kiemeltem, nekem ennél a pontnál kicsit hiányos a lezárás, Gaston mindig elfújja a rossz érzéseit, és azzal vége is van a problémának. Tudatosítsuk a gyerekünkben azt, hogy hozzánk mindig fordulhat minden kérdésével és nehézségével, és azt is, hogy mindig tiszteletben tartjuk az érzéseit. Ugyanakkor fontos tudni, hogy egyes érzelmek olyan következményekkel járhatnak, ahol azt is meg kell beszélni, hogy bizonyos határokat nem szabad átlépni. Például így: "Megértem, hogy féltékeny vagy a testvéredre, és örülök, ha most ki tudtad fújni magadból ezt a féltékenységet. De nem szabad megütnöd őt, még játékból sem, mert ezzel fájdalmat okozol neki, és a fájdalmat nem lehet csak úgy elfújni!"

A könyv jó apropót ad arra is, hogy a saját érzelmeinkről tudjunk beszélni bizonyos helyzetekben. A felnőtteknek is nehézséget okoz néha azonosítani a saját problémáikat, a másik szidalmazása helyett érthetően megfogalmazni a bennük lévő érzéseket. Nekünk is jó önismereti út lehet, ha egyes helyzetekben megfogalmazzuk a dühünket vagy a szomorúságunkat. A rövid kis történetek kereteit kitágítva minden élethelyzetben megpróbálhatjuk a gyerekünkkel közösen megfogalmazni az érzéseinket, ez nemcsak az érzelmi intelligenciát növeli, de az egymás közötti kommunikációt is erősíti.

Kipróbáltad? Eszedbe jutott erről valami? Megosztanád? Írd meg kommentben, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com-ra!