Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Ciceró, 2009.
202 oldal
Az ötletet, hogy egy helyre kellene gyűjteni azokat a gyerekkönyveket, amik olvasmányosságuk mellett érzelmi támaszt és segítséget is nyújthatnak nehéz időkben, tulajdonképpen ez a könyv adta. Nagyon korán megtanultam olvasni, így Sara történetét már óvodásként megismertem, és össze se tudnám számolni, hányszor izgultam végig az oldalakat. Csak sok-sok évvel később derült ki, hogy milyen fontos és meghatározó olvasmány volt ez, és milyen sokat segített abban, hogy az általános iskolában töltött első két-három évemben fel-felbukkanó kiközösítést és bullyingot komolyabb sérülések nélkül átvészeljem.
! VIGYÁZZ, SPOILEREK ! - a poszt folytatásában spoilerek fordulhatnak elő. A többségét nem jelölöm külön, de van, ahol a betűket fehérre színeztem, így a cselekményleírást tartalmazó rész csak akkor látható, ha kijelölöd a szöveget.
A 20. század eleji Nagy-Britanniában járunk, Sara Crewe édesapja magas rangú katonatiszt Indiában, ahol felesége halála után egyedül neveli ragyogóan okos, olvasott kislányát. Mivel a gyarmatokon született gyerekeket az anyaországban szokás szépre-jóra taníttatni, kénytelen a Ms. Minchin által vezetett előkelő bentlakásos iskolába küldeni őt. Sara édesapja révén nagyon gazdag, de nem ezzel tűnik ki a lányok közül, hanem azzal, hogy mindenkivel kedves, tisztelettudó, és egyáltalán nem tűri az igazságtalanságot. Pártfogója lesz a kisebb gyerekeknek, segít azoknak, akik nehezen haladnak a tanulással, és egyenrangúként bánik a vele egyidős, az intézetben nevelkedő lányok lenézésétől és megvetésétől szenvedő konyhalánnyal, Beckyvel is.
Sara élénk fantáziájú, optimista kislány, és mindkét tulajdonságára nagy szüksége van akkor, amikor Ms. Minchintől megtudja, édesapja meghalt, de halála előtt az utolsó pennyjét is elveszítette egy kétséges gyémántbánya-ügy miatt. Sara innentől kezdve Ms. Minchin kegyelemkenyerén él a Becky melletti padlásszobában, mindenes lesz, szolgáló, éhezik és fázik. Gazdag fantáziája és jó természete sokat segítenek abban, hogy átvészelje a megpróbáltatásokat, hűséges barátnői támaszai maradnak, rendszeresen szórakoztatja magát azzal, hogy egy utcabeli családról történeteket talál ki, és még egy patkánnyal is barátságot köt.
A szomszéd házba egy napon egy gazdag, de nagyon beteg indiai úr költözik. Sara egy véletlen folytán barátságot köt szolgálójával, Ram Dasszal, akinek feltűnik a kislány szerencsétlen sorsa, és sokat mesél az indiai úrnak - aki valójában brit - Sara megpróbáltatásairól. Közösen találják ki, hogy segíteni fogják a kislányt, és épp élete egyik legnehezebb napján, amikor már végképp elöntené a kétségbeesés, Sarát először meleg kályha, takarók és vacsora, később könyvek, ruhák és más ajándékok várják a padlásszobában. Azt azonban nem tudják sem a fal egyik, sem a másik oldalán, hogy a beteg "indiai" úr nem más, mint Sara elhunyt édesapjának üzlettársa, aki szintén elvesztette a gyémántbányákba fektetett vagyonát, és megbetegedett. Mikor már úgy tűnt, minden elveszett, a bányák mégis hasznot kezdtek hajtani, így Tom bácsi ismét meggazdagodott - a lelkiismeret-furdalás azonban nem hagyja meggyógyulni, kétségbeesetten keresi iskolatársa és barátja kislányát, akiről csak annyit tud, hogy nevelőintézetben él, de azt nem sejti, hogy a szomszédos padlásszobában élő kislány, akin segítenek, maga Sara. A történet végén persze minden jóra fordul, és nem csak egy igazi századeleji hangulatú mesével leszünk gazdagabbak, de ha minden jól megy, magunkkal visszük Sara történetét a hétköznapjainkba is.
Miről beszélgessünk?
Ez egy igazi szép lányregény az 1900-as évek elejéről, és nagyon sokat tanít a szegénységről és az emberségről is, de a blogra elsősorban a nevelőintézetben történtek miatt kerül fel. Sara élete akkor sem mindig vidám, amikor az iskola dísztanulójaként él Ms. Minchinnél, társai egy része féltékeny rá és mindent megtesznek, hogy belekössenek, vitát provokáljanak, vagy kihozzák a sodrából. A könyvet a kiadó 8 éven felülieknek ajánlja, én viszont azt gondolom, hogy akár már iskolakezdés előtt is meg lehet próbálkozni vele, mert jó felkészülés lehet arra a helyzetre, amikor a korábbi, óvodás szerepek megváltoznak, és teljesen új közösségben kell alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Kérjük ki a gyerek véleményét a könyvről, kérdezzük meg, melyik volt a kedvenc része, volt-e olyan, ami nem tetszett, vagy amit esetleg nem értett. Kérdezzük meg, mi volt a véleménye Saráról. Mit gondolt róla akkor, amikor megérkezett Ms. Minchinhez, és mit érzett akkor, amikor a padlásszobában kellett élnie és dolgoznia? Melyik volt a kedvenc része a könyvben?
A könyv alkalmas arra, hogy beazonosítsuk a szereplők jellemén keresztül a gyerekünk ismerőseit, ha már van, osztályközösségét. Van-e az osztályban Ermengarde-hoz hasonló lány? Hogy szokott ő viselkedni vele? Hogyan viselkedne vele Sara? (Ez remek alkalom arra, hogy érzékenyítsük a későbbi kortárs bántalmazások iránt, ahelyett, hogy néma szemlélővé válna, tudatosítjuk benne, hogy mennyire fontos közbeavatkozni - akár szülők vagy tanárok bevonásával.) Ki az osztály vagy közösség Beckyje? Ki az, akit mindenki lenéz és bánt? Miért csinálják ezt vele? Lehetne valahogy segíteni rajta? Van-e olyan osztálytárs vagy ismerős, aki Laviniára emlékezteti? Hogyan lehet ellenállni egy ilyen Lavinia piszkálódásainak? Mit tanult meg Sarától?
Ha a gyerekünk még nem jár iskolába, de megtetszett neki Sara karaktere, beépíthetjük a hercegnős játékot a mindennapi nevelésbe. Őszintén azt gondolom, hogy Sara túltesz az összes Disney-hercegnőn, tehát miért is ne? A tömegközlekedés, a sorban állás, a játszótéri viselkedés (és az onnan való hazaindulás) mind-mind megfűszerezhető azzal a kérdéssel: mit csinálna ebben a helyzetben Sara hercegnő? Természetesen érzékenyítésre is kiváló, hiszen Sara amellett, hogy hercegnőként viseli az őt érő támadásokat, bármikor kész kiállni valakiért, akit bántanak.
Kimaradt valami, elmondanád a véleményedet vagy a tapasztalataidat? Várom kommentben, vagy a vertezdfel[kukac]gmail.com-on!